Indokolt és időszerű, hogy 15 évvel a rendőrterror után az Országgyűlés egy törvénnyel mérleget vonjon, erre vonatkozik a négy elemből álló javaslat.

1. Főhajtás, tisztelet kifejezése a jogsértett áldozatok előtt és lényegében az állam nevében törvénnyel való megkövetésük mindazért a borzalomért, amit 2006 őszén a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején el kellett szenvedniük. Sőt az évforduló alkalmat teremt arra is, hogy azon áldozatok, akik vállalták a nyilvánosság előtt a 2006-os igazságtétel képviseletét állami elismerésben részesüljenek. Legalább ezer civil testi-lelki sérülését okozták a 2006 szeptemberi-októberi karhatalmi akciók és legalább 200 civil súlyos sérülésével jártak, köztük több mint esetben tíz maradandó szemsérüléssel.

2. Az Országgyűlés megvonhatná az áldozatok pénzügyi jóvátételének mérlegét, amely a 2010-es választások utáni új kormány időszakában történet meg. Több mint 320 millió forint nem vagyoni kártérítést fizettek ki közel háromszáz jogsértettnek testi sérülés, valamint személyes szabadság, emberi méltóság, illetve gyülekezési jog megsértése miatt. Felmerülhet az is, hogy ezt az összeget levonják azon pártok költségvetési támogatásából, amelynek soraiban a rendőrterrorért felelős személyek ülnek.

3. Fontos lenne kimondania az Országgyűlésnek, hogy az el nem évülő állami terrorcselekmény felelőseit mindenképpen szükséges eljárás alá vonni és megbüntetni, ez az áldozatok jóvátételhez való joga mellett a másik alapvető jog. Ezért az Országgyűlés – nem átvéve a bíróság ítélkező feladatát - kifejezhetné abbéli véleményét a népszuverenitás letéteményeseként a társadalom többségi akaratának képviseletében, hogy a bűn nem maradhat büntetlenül. A 2006. szeptember 19-21 és október 23-24 közötti időszak a rendszerszintű és szisztematikus rendőri erőszakcselekmény-sorozat mozzanatai mindenképpen kimerítik az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett terrorcselekmény bűntettét, amelynek lényeges tartalmi eleme, hogy lakosság megfélemlítése érdekében súlyos személy elleni erőszakcselekményeket hajtsanak végre. Ezt maradéktalanul teljesítették is a rendvédelmi szervek 2006 őszén, amelyek tagjai törvényellenesen azonosító számok és jelvények nélkül, maszkban támadtak tüntetőkre, megemlékezőkre, kirívó kegyetlenséggel, a törvényes előírásokat súlyosan megszegve, törvénytelen eszközökkel és módszerekkel.

4. Közkegyelmi úton, törvénnyel zárhatná le az Országgyűlés a 2010 előtti politikai ellenállókkal szemben a gyurcsányi időszak koholt bizonyítékai alapján indult koncepciós pereket. Fel kell oldani azt az ellentmondást, hogy például míg a hazafias tevékenységéről régóta ismert és elismert Budaházy György és társai ellen 12 éve tart egy képtelen, többek között kényszervallatásokra és kamuvideókra épített gyanú, majd vád alapján zajló eljárás, addig Gyurcsány Ferencet és az akkori politikai vezetőket, illetve rendőri vezetőt terrorcselekmény miatt meg sem gyanúsították. Mindez sok hazafias ember igazságérzetét bántja, ezért azt mindenképpen megtehetné az Országgyűlés, hogy közkegyelmi jogait gyakorolva ezt az ügyet végképp lezárja. Budaházyék ügyében megismételt eljárás van folyamatban, várhatóan jövő tavasszal születik meg az új elsőfokú ítélet. 2016-ban elsőfokon 125 év fegyházat szabtak ki szabadulási kedvezményt kizárva a 17 vádlottra, köztük Budaházy Györgyre 13 évet, bár ezt a törvénytelen döntést hatályon kívül helyezték.

Nemrég Zagyva György Gyula és dr. Gaudi-Nagy Tamás az eljárásban vallomást tettek arról, hogy a vád egyik koronatanúja 2010-ben nekik, mint országgyűlési képviselőknek elmondta, hogy kényszervallatással vették rá arra, hogy Budaházyék ellen valljon és emiatt vissza akarta vonni vallomásait, amelyre végül nem került sor. Ez azonban közel sem jelent garanciát a felmentésre, de egy újabb bizonyíték arról, hogy milyen koholt bizonyítékokat raktak össze Budaházyék ellen 2009-ben, hogy felépítsék a nagy „terrorista pert”, ezzel mintegy hamisan igazolni kívánva a balliberális hatalom áldozati szerepét és az ellenük fellépők rémisztő jellegét.

Budaházy György a Nemzeti Filmkészítő Egyesület elnökségi tagjaként hónapok óta aktívan segíti a "Vérbe fojtott szabadság" című országjáró, szemfelnyitó vándorkiállítást, amelynek célja a 2006 őszi állami terror pusztító eseményeinek főleg fiatalok számára történő bemutatása. A koncepció kialakításában is részt vett, továbbá rendezője a kiállításon vetített „A terror napjai” című dokumentumfilmeknek.

Emelkedett és méltó megemlékezést kívánunk minden honfitársunknak az 1956-os szabadságharc 65. és a 2006 őszi rendőrterror és megtorlások 15. évfordulóján.

Isten óvja és vezesse Magyarországot !

Honfitársi üdvözlettel:
Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd,
a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője

Előszó:

Karácsony előtt örömmel adom most közre a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és dr. Morvai Krisztina független európai parlamenti képviselő idei felvidéki jogi monitorozó útjáról készített összefoglalót.

A beszámoló szerzője egy tehetséges felvidéki magyar joghallgató, reménybeli nemzeti jogvédő Kartai Gergő, aki nálam kezdett gyakornoki időszak nyomán kísért el minket az útra és biztatásomra, segítségemmel krónikát készített a háromnapos útról. (Korábbi két felvidéki tudósítás itt és itt olvasható.) Tudósítását néhány szemponttal kiegészítettem, de döntő részben saját gondolatait tükrözi a summázat. Különös értéket az ad a műnek, hogy milyen őszintén, nyíltan és önkritikusan fogalmaz a felvidéki magyarság nem túl rózsás helyzetével kapcsolatban. Világossá teszi, hogy a változás kulcsa egyértelműen a felvidéki magyarság kezében van, elsősorban rajtuk múlik kikényszerítik-e az őshonos európai nemzeti közösségeket egyébként megillető, de tőlük jelentős részben megtagadott egyéni és közösségi jogokat. A szerző és a tudósításban említett biztató kezdeményezések, derék emberek a sanyarú valóságból való kilábalás esélyét kínálják. A mi feladatunk, pedig az, hogy segítsük a bátor, öntudatos felvidéki magyar kezdeményezéseket. Amint tapasztalhattuk: már nincs hová hátrálni. Az úton szerzett jogi tapasztalatok feldolgozása folyamatosan zajlik. Köszönet Gergőnek a kiváló összegzésért és egyúttal mindenkinek, aki segítette utunk eredményes megvalósítását. Kiemelt köszönet dr. Morvai Krisztina barátomnak és harcostársamnak, hogy alkotó részvétele mellett ösztönözte és lehetővé tette a misszió megvalósítását. Sok erőt és kitartást azoknak, akik tartják a zászlót és nem adják fel!

Azóta már több száz felvidéki önkormányzathoz jutott el a kétnyelvűséget követelő, az utunkon minket végig elkísérő kiváló somorjai civil aktivista Polgár Hajnalka vezetésével készített petíciójuk. Velük vagyunk! A szlovák EU elnökség ideje lassan lejár, és lejárt a gyávaság, a belenyugvás, önfeladás, elnyomás és alávetettségre alapuló rendszerek ideje is.

Nemrég újabb fegyvert adott az önrendelkezésért küzdő testvéreink kezébe az Európai Parlament 2016. december 12-én „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2015-ben” címmel elfogadott, határozatának 104. pontja (előterjesztő Nagy József felvidéki magyar EP képviselő volt):

„kéri az Uniót az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1985 (2014). számú, az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló állásfoglalásának végrehajtását, a szubszidiaritás elvét maradéktalanul tiszteletben tartva; hangsúlyozza, hogy a tagállamokban üzemelő vészhelyzeti forródrótoknak és egyéb hivatalos segélyvonalaknak nem csak az ország hivatalos nyelvein, hanem a hívások átirányítása révén a kisebbségi nyelvein és a főbb uniós nyelveken is elérhetőeknek kell lenniük”

Az állásfoglalás az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén 2014 áprilisban Kalmár Ferenc akkori képviselőtársam jelentésén alapuló, többünk közös munkájával elért határozat végrehajtására hívja fel a tagállamokat. Az a határozat pedig egyértelműen kiáll többek között a területi autonómia és nyelvi jogok teljes körű érvényesítése mellett. Ez a határozat teljesítette be a szintén általunk kiharcolt 1832/2011. sz. ET határozat területi autonómiát szorgalmazó törekvéseit. Kőkemény csatában, visszaverve a románok és szerbek támadásait vittük át akkor a most az EU tagállamok számára végrehajtásra utalt határozatot. Most már csak az a kérdés ki-mikor él végre ezekkel az eszközökkel!

Ezzel a beszámolóval és jó hírrel is kívánok áldott, kegyelemteljes Karácsonyt minden kedves honfitársamnak gúnyhatáron innen és túl abban a tudatban, hogy a magyarságnak küldetése van, a Szeretet, az Igazság és Szabadság kiteljesítése, és ezért kell közösen megtennünk minden tőlünk telhetőt! Egyúttal egészségben, örömökben és sikerekben gazdag, fájdalmakat enyhítő, gyógyulást hozó, a meghurcoltaknak szabadságot adó, boldog új esztendőt is kívánok!

Budapest, 2016. december 23.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat(www.njsz.hu)  ügyvezetője

www.gaudinagytamas.hu

 A Beszámoló:

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat küldöttsége idén november 16-20 között tavaszi erdélyi missziót követően Felvidékre is ellátogatott, hogy felmérje a felvidéki magyar lakta települések illetve a felvidéki magyarság jogi helyzetét, önrendelkezési jogának érvényesülését. Nagy megtiszteltetésemre engem is meghívtak a körútra, amely során élményekben gazdag három napot tölthettem a stábbal és szerezhettem értékes tapasztalatokat olyan míves emberektől, mint például dr. Morvai Krisztina EP képviselőasszony és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője. Sokat merítettem ugyanakkor az útra velünk tartó dr. Menyhárt Gabriella erdélyi magyar jogvédőtől, aki számos, magyar közösség érdekit szolgáló pert nyert meg. Almási Lajos videokamerájával pedig gondosan kísérte végig utunkat.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat delegációja a dunaszerdahelyi Városháza előtt kedves vendéglátónkkal, Takács Tímeával.

Nyilvános meghallgatás és fórum Gömörben, az almáspusztai Baranta-völgyben dr. Morvai Krisztinával, dr. Menyhárt Gabriellával és Mede Ferenc vállalkozóval közösen.

A monitorozás három fő állomása: Dunaszerdahely, Komárom illetve gömöri Baranta-völgy volt. Ezen állomásokhoz való utazásaink során számos más helyen is megálltunk, többek között a lévai magyar iskolánál és több fontos emlékmű megkoszorúzása érdekében. Így volt ez Komáromban (Csonka-Magyarország) is, ahol a Szabadság téren álló I. világháborús emlékműnél koszorúztuk meg s emlékezhettünk meg Dél-Felvidék, s Komárom visszacsatolásának 78. évfordulójáról.

A stáb első állomása Dunaszerdahelyre vezetett, amely Pozsonytól 45km-re délkeletre, Csallóköz szívében fekszik. A 2011-es népszámlálás alapján a város 22.477 lakosából 16.752 magyar és 4373 szlovák volt. Megjegyezendő, hogy a 2001-es népszámlálási adatok alapján a magyar lakosság száma még 18.756 volt, tehát 10 év alatt jelentősen csökkent a magyarság lélekszáma.

Ezek a számok azért is fontosak, mivel a nemzeti kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény (1) és (2) bekezdése alapján azon településen, ahol a „kisebbség” száma eléri a 15%-ot, ott a hivatali érintkezés során joguk van a kisebbségi nyelvet használni valamint joga van a helyi államigazgatási szervvel, a területi önkormányzati szervvel és a területi önkormányzati szerv által alapított jogi személlyel (a továbbiakban “közigazgatási szerv”) folytatott szóbeli és írásbeli érintkezés során, ideszámítva az írásbeli háttéranyagokat és bizonyítékokat, a kisebbség nyelvén kommunikálni, és a közigazgatási szerv a kisebbség nyelvén írt beadványra az államnyelv mellett kisebbségi nyelven is ad választ a közokiratok kiállításának kivételével.

Megemlékezés felvidéki magyar hősökről és meghurcoltakról (a beszámoló szerzője a képen Krisztinától jobbra).

Ősi csallóközi magyar települések nevei csak tótul a dunaszerdahelyi buszállomás hirdetőtábláján-ezt a megalázást már remélhetően nem sokáig engedik ezt az ott élő magyarok.

A városban elsőként az autóbusz- és a vasútállomást jelöltük ki célként. Sajnos azt kellett megtapasztalnunk, hogy bár a személyzet beszélte a magyar nyelvet, de ahogy a várakozóteremben, úgy az állomások környékén is a táblák, biztonsági jelzések (amelyeknek megszegése akár szankciókat is vonhat maga után), a felhívások, hirdetések, információs feliratok mind-mind csupán „államnyelven” voltak feltüntetve, magyarul nem. Sőt, az autóbusz állomáson az információs automata adatai a gépen angol, német és szlovák nyelven voltak csak olvashatók, magyar nyelven „természetesen” nem. De hiszen miért is lenne egy több mint 80%-os magyar lakta városban a szlovák, angol és a német nyelv mellett magyarul is feltüntetve bármi…

Az állomások után Dunaszerdahelyen a kitelepítettek emlékművénél volt alkalmunk a meghurcoltakról megemlékezni illetve az emlékművet megkoszorúzni. A koszorúzás után pedig együtt énekeltük el nemzeti himnuszunkat és a Szózatot.

Utolsó helyszín a városháza volt, ahol szintén nem az várt minket, amire esetleg számítottunk volna, azonban megjegyezendő, hogy egy önkormányzati tisztviselőnő igényes és szívélyes betekintést adott nekünk és megtekinthettük szinte mindent, és városról szóló mutatós kötetekkel lepett meg minket, köszönet érte neki. Szerettünk volna egy-két szót váltani a polgármester úrral, azonban betegsége és elfoglaltságára hivatkozva vele nem, azonban az alpolgármester úrral sikerült a folyosón összefutnunk, aki csupán egy kétperces kézfogásra ért rá. Ahogy sétáltunk az épületben, megdöbbenve olvastuk a jelenlegi képviselői ciklus képviselőinek névsorát a falon és arra lettünk figyelmesek, hogy a több mint 90%-ban magyar képviselők közül alig páran voltak, akik nem hagyták megbecsteleníteni nevük, és felvállalva nemzetiségük és identitásuk magyar névvel szerepeltek volna a táblán. Sajnos ezt azért is volt szomorú látni, mivel még ha annak idején, amikor erőteljesen szlovákosították a neveket és ezzel őket megbecstelenítve és csorbítva identitásuk nem is tudtak volna fellépni ellene, ma már egy tollhúzással – és némi sétával – bárki bármikor visszaváltoztathatja eredeti nevére a személyigazolványát. Ahogy az állomáson, úgy itt is szomorúan véltük felfedezni, hogy az önkormányzati hirdetőtáblák, kifüggesztett iratok többsége sajnos csak szlovák nyelven volt elérhető, de sajnos nem az volt a legmegdöbbentőbb, hanem az, amikor felértünk az épület legfelsőbb szintjére, ahol az üléstermet is megcsodálhattuk. Csodáltuk is, hiszen egy aranykezű magyar ácsnak Makovecz Imre tervei alapján megvalósított, gyönyörű munkája fogadott minket, ám ez a csodálat csak addig tartott, amíg el nem mesélték annak történetét, hogy vajon egy 80%-os magyarlakta városban, ahol a képviselőtestület több mint 90%-ban magyar, miért csak nemrégiben lehetett indítványozni azt, hogy az ülésteremben a szlovák és az uniós zászló mellett a magyar is helyet kaphasson.  A válasz egyszerű, de annál inkább megdöbbentő. Egy 6 éves magyar ajkú kisiskolás ihlette a testület tagjait, aki egy látogatócsoport tagjaként vette a „bátorságo” és meg merte kérdezni a képviselőktől, hogy a magyar zászlónk vajon mért nem díszeleghet ott a többi zászló mellett?! Természetesen ezzel még mindig előrébb járnak, mint sok más, magyar többségű városok, faluk önkormányzatai. Ebből kifolyólag tehát nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a dunaszerdahelyi önkormányzat zászlóügyben hozott döntése példaértékű és követendő minden magyar többségű önkormányzatra nézve, ahol erre a feltételek és a lehetőségek is adottak!

A dunaszerdahelyi esti fórumunkon dr. Morvai Krisztina, dr. Gaudi- Nagy Tamás és dr. Szekeres Klaudia kiváló felvidéki ügyvéd adták elő tapasztalataikat, esetleges megoldási lehetőségeiket a vendégeknek. Dr. Gaudi- Nagy Tamás úgy fogalmazott, hogy szerinte a felvidéki magyarság politikai fogoly s nem szabad, ezért le kell rázni a lelki béklyóinkat és az önrendelkezés útjára kell lépni, amelyet ráadásul a nemzetközi jog normái is támogatnak. Dr. Morvai Krisztina szerint tömegesen, határozottan és tudatosan kell, hogy fellépjünk a jogok kikényszerítése érdekében és akkor ismét saját kezébe veheti sorsát a felvidéki magyarság. Mindketten ismertettek olyan európai példákat, ahol öntudatos őshonos közösségek sikerrel vívták ki közösségi jogaikat. Dr. Szekeres Klaudia pedig a magyar közösség érdekében folytatott jogi küzdelmekről beszélt, így például a népszavazáson régi nevének visszaszerzése mellett döntött Pered település ügyéről, a nemrég a népszavazás eddig bojkottált eredményének kikényszerítését célzó próbaperről. A hosszan tartó fórumon számos kérdés és értékes hozzászólás hangzott el a résztvevőktől, akik közül többen világossá tették, hogy úgy érzik a felvidéki magyar politikai „elit” magukra hagyta őket. A fórum végén jogi öntudat erősítését célzó művek, a Jogvédők a nemzet szolgálatában c. kötet és a Jelentés a 2006 őszi rendőrterrorral és megtorlásokkal összefüggésben végzett jogvédő tevékenységről című, NJSZ által kiadott könyvek több példánya jutott el az érdeklődökhöz. A nemzeti jogvédők bemutatták azon küzdelmeiket, amelyek a csonka hazában a kormányellenes tüntetők ellen folytatott állami erőszakcselekmények miatt folytattak. Kiderült: szemkilövéstől, bebörtönzéstől és más 2006-2010 között a csonka hazában átélt meghurcolásoktól a Felvidék magyarsága nem kell tartson. Malina Hedvig – akinek édesapja is felszólalt a fórumon - sajnálatos ügyén kívül az elmúlt években nem volt számottevő koncepciós magyarellenes eljárás. A fórum végén a vendégekkel sikerült baráti légkörben egy órát beszélgetéssel, élmények és tapasztalatok cseréjével töltenünk.

A következő utunk Komáromra vezetett, ahol Fehér István, a Selye János Gimnázium földrajz tanára vezetett minket. Első ízben a magyar gimnáziumot tekintettük meg kívülről, ami szintúgy csalódás volt, hiszen a szlovák és az uniós zászló mellett megint csak nem díszeleghetett a magyar, mondván hogy ne haragítsuk magunkra szlovák „testvéreinket”. Itt úgy érzem meg kell jegyeznem valamit, ami az én szívemnek is már nagyon régóta fáj. Én hat éven keresztül voltam a gimnázium diákja, itt is érettségiztem és azzal kellett szembesülnöm, – annak ellenére, hogy a gimnáziumban többnyire jól képzett, kedves, barátságos tanárok tanítanak – hogy Fehér István tanár úr volt az egyetlen, aki sosem volt rest az óráiba egy kis magyar kultúrát, magyar identitás erősítőt zsúfolni még akkor sem, ha a diákoknak legfeljebb heti két órájuk volt vele. Ez sajnos a többi tanárról nem volt és nem is mondható el mind a mai napig, ami azért is nagyon fontos, mert sajnos nálunk Felvidéken az a tendencia már évek óta, hogy a magyar nemzetiségű lakosok úgy döntenek – mondván így könnyebb lesz gyermeküknek elhelyezkedni az országban – szlovák iskolákba adják be gyermeküket és hagyják őket elszlovákosodni, s ezáltal rohamosan csökken a magyarság lélekszáma.

Komáromban 2001-es népszámlálás alapján a 37.366 lakosból 22.452 (60%) vallotta magát magyarnak, 12.960 (35%) pedig szlováknak. A 2011-es népszámlálást tekintve a 34.349 lakosból már csak 18.506 (53,9%) volt magyar és 11.509 (33,5%) szlovák.

A gimnázium után a kitelepítettek emlékművét koszorúztuk meg, s majd a komáromi Járási Bíróság felé sétáltunk el, hol megdöbbenve tudtuk meg az információs ablaknál, hogy azért nincsenek kétnyelvűen az információs feliratok, értesítések kihelyezve, mert még eddig senki nem kérvényezte. Ezt megtapasztalva Dr. Morvai Krisztina petíciót adott be a feliratok kétnyelvűsítése érdekében a bíróság elnökéhez. Egy ítélethozatalra is volt szerencsénk beülni a stábbal, ahol épp a felek nem jelentek meg, így az ítélet kihirdetése után el tudtunk beszélgetni a bíróval, aki ha nehézkesen is, de megértett minket és tudott velünk magyarul társalogni. A bíró úrral beszéltünk a polgári peres változásokról, amelyek alapján a perbeli bizonyítékok a magyar nyelvre fordításának költségét idén július 1-től a felekre terhelik, amely nemzetközi egyezményeket megsértésével jár. Továbbá megtudtuk bírósági eljárások egyes menetrendjét, hogy például ha csak egy valaki is az eljárás során nem érti a magyar nyelvet, de például a felek és a bíró is tud magyarul, akkor tolmácsot kell hívatni, ám nem annak az egy szlováknak, aki része az eljárásnak, hanem a többi magyarnak, mivel az eljárást akkor is szlovákul fogják lefolytatni.

A Bíróság után a vasútállomást tekinthettük meg, amely utunk talán legmegrázóbb része volt. A gimnazista éveim alatt folyton szembesülnöm kellett azzal, hogy ha szerettem volna hazautazni, viszont – főleg a kezdetekben, mivel én 90%-ban magyar ajkú, 800 lakosú községben élek – amikor még nem tudtam konyhanyelven sem a szlovákot, nagy erőfeszítésekbe tellett elmagyarázni a jegyárusnak, hogy mit és hogyan szeretnék, ugyanis nem volt hajlandó – és mind a mai napig nem is az – kiszolgálni, ha magyarul beszéltem. És ez természetesen nem csak velem szemben, hanem bárkivel, aki épp magyarként arra jár, és nem tudja, vagy csak töri az „államnyelvet”. Ezt a magatartást nem hiszem, hogy bármely törvény, jogszabály, határozat vagy éppen egy nemzetközi egyezmény megengedné. Tovább haladva szerettünk volna az állomás büféjében vásárolni, - ahol egyébként minden csak szlovák nyelven volt feltüntetve - és mikor megláttuk, hogy a hölgy – aki egyébként a tulajdonos volt és az előző polgármesteri választásokon jelöltként is indult – kitessékelt minket mondván, hogy most épp egy szlovák polgárral beszél, és őt szolgálja ki, minket pedig nem hajlandó kiszolgálni. Ezek után dr. Morvai Krisztina és dr. Gaudi-Nagy Tamás – a stábunk két tagjának korábbi kísérleteit követően – Érsekújvárra kívántak jegyet vásárolni a jegypénztárban magyarul, amelyre a pénztáros a pénztár rolójának lehúzásával reagált, megtagadta a kiszolgálást. Mindezek után elindultunk az állomás igazgatójának irodájába, ahol szerettünk volna panaszt tenni és elbeszélgetni az igazgatóval erről a jelenségről. Illedelmesen bekopogva kértük, hogy adjanak nekünk egy panaszkönyvet, amelyben leírhatjuk az impulzusaink és szerettünk volna az igazgatóval is elbeszélgetni. A személyzet úgyszintén nem tudott magyarul, panaszkönyvet nem voltak hajlandóak adni és még csak a folyosóra sem engedtek be minket. Egy tíz perces szócsata és elszánt fellépéseket követően két rendőrautót és egy gyorsreagálású egységet küldtek ki az állomásra. A nagy zűrzavarban, miután a képviselő hölgy megmutatta igazolványát, hogy valóban EP képviselő hajlandóak voltak panaszkönyvet kihozni, és az igazgató is megtisztelt minket jelenlétével, bár a magyart ő sem beszélte, ezért aztán vissza is ment az irodájába. A panaszkönyvbe a képviselőhölgy a fogyasztói diszkrimináció megállapítását, annak megszüntetését, az eset kivizsgálását valamint a felelősök megbüntetését kérte. Utólag kiderült, a „problémája” a jegyárusnak, az elárusító hölgynek, a személyzetnek és a rendőrségnek is az volt, hogy ők már 100 éve itt élnek, Szlovákiában, ahol az államnyelv a szlovák, és ha Szlovákiában vagy akkor szlovákul kell tudnod beszélni, – „Na Slovensko po slovensky” – aki pedig nem tud, az költözzön a Duna másik oldalára. Természetesen megkértek minket arra is, hogy mi itt ne magyarkodjunk, vegyük tudomásul, hogy nem otthon vagyunk. Természetesen már mondani sem kell, hogy a táblák, biztonsági jelzések, információs feliratok, értesítések csupán szlovák nyelven („államnyelven”) voltak kihelyezve. Mindezt persze nem hagytuk szó nélkül és egyértelmű határozottsággal tudomásukra hoztuk, ez itt magyarok lakta terület, így nem fogadható el ez a nyelvi diszkrimináció.

A vasútállomást elhagyva a városháza felé vettük az irányt, ahol szerencsénk volt találkozni a város polgármesterével illetve alpolgármesterével is. Hosszas beszélgetés után azt a következtetést vontam le, hogy az emberek talán még tudnák is, hogy mit kéne tenni, mit kéne tenni ahhoz, hogy változás történjen, hogy a magyarságnak ne kelljen alacsonyabb fajként élnie saját szülőföldjén jogfosztottan. Azonban a tevés az, ami mindig elmarad, a szavak embere, s nem a tettekéi lettünk. És ez igaz mindannyiunkra. A komáromi képviselőtestületben két képviselő csupán szlovák, az összes többi magyar nemzetiségű. Amikor arra került volna a sor, hogy a magyar zászlót kihelyezhessék a városházán, akkor a két szlovák képviselő úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne ebbe a kérdésbe beleavatkozni, hiszen nem rájuk tartozik ez a döntés, azonban mindannyiunk megdöbbenésére még így sem sikerült megszavaztatni, hogy kihelyezzék. Természetesen csak rajtunk múlott. Remélhetően kiküszöbölik rövidesen ezt a csorbát.

Knirs Imre alpogármester úr elmondta, hogy a város önkormányzata részéről voltak elképzelések, megmozdulások a vasútállomás kétnyelvűsítése iránt, azonban elutasították őket azzal az indoklással, hogy a szlovákiai közlekedési minisztérium egy félig katonai szervezet, ahol a rangidős tiszt engedélye illetve utasítása hiányában ilyen és hasonló intézkedések nem hozhatók meg. Ezek szerint még akkor sem, ha az éppen jogszabályi rendelkezéseket vagy nemzetközi egyezményeket sértenek.

Az esti fórumunk szintén nagy érdeklődést keltett a helyi magyar ajkú lakosságban. Szép számban megjelent vendégeink között ott volt Komárom alpolgármestere is, aki kifejtette, szerinte a felvidéki magyarság legnagyobb ellensége a közöny. Beavatott minket ambiciózus elképzeléseikbe az egyetem bővítéséről és városfejlesztés olyan irányú alakításáról, amely a helyi magyarság gyarapodását szolgálná. A somorjai civil aktivista Polgár Hajnalka – akik végig velünk volt az úton és aki sokat mesélt nekünk magyar érdekű civil mozgalmi törekvéseikről - is felszólalt, ismertette a felvidéki magyar érintettségű önkormányzatokhoz intézendő tömeges petíciókról az asszimiláció megakadályozására és a kétnyelvűség kikényszerítését szolgáló petíciós akcióról.

Utunk harmadik állomása felé haladva megálltunk Léván és a Juhász Gyula magyar anyanyelvű Alapiskolát látogattuk meg. A csupaszív és töretlen lelkesedésű Andruskó Csilla igazgató asszonnyal és az általa vezetett tantestület néhány tagjával volt szerencsénk találkozni és elbeszélgetni, akik őszinte szívvel osztották meg velük mindennapi elszánt küzdelmeiket, gondjaikat és terveiket, de egyúttal egyértelművé tettél számukra: soha nem adják fel. Az iskolát is megtekintettük és kedves vendéglátásban részesítettek minket. A lévai magyar gimnázium, a Czeglédi Péter Református Gimnázium vezetője, Kassai Gyula lelkész úr beavatott minket Felvidék legkisebb magyar gimnáziumának fennmaradásért folytatott építő küzdelmeiről. Sajnos nem túl kecsegtető a helyzet a fogyó magyarságú Léva és környékén. A magyar iskolák lényegesen hátrányosabb körülmények között próbálnak fennmaradni és létezni, épphogy funkcionális tevékenységüket el tudják végezni, míg a szlovák alapiskolák nem tudják hová költsék még el a pénzt. Ennek eredményeként technikailag, fejlettségileg a szlovák iskolákkal szemben alul maradt magyar alapiskolák nem tudják felvenni a versenyt, nem tudnak megfelelően érvényesülni. Tulajdonképpen hónapról-hónapra élnek, létezésük bizonytalan. A gyermekek száma folyamatosan csökken, s közben egyre több magyar gyermeket szlovák iskolákba iratnak be az „érvényesülés” miatt és az egyre gyarapodó számú cigány nebulók miatt.

A találkozón megjelent helyi gazda szintén mostoha körülményekről nyilatkozott. A mezőgazdaságot tudatosan leépítik, a földeket pedig külföldi cégek, vállalkozók kezére játsszák.  Egyszerűen nem tudnak a nagyvállalkozók, a nagy multik mellett versenyben maradni. Elnyomják őket, és ezáltal nem tudják megőrizni önfenntartási tevékenységeiket, amelyeket apáiktól, dédapáiktól tanultak, örököltek, s amelyek által generációkról- generációkra tartották el családjukat, tartották fent közösségük.

Számomra a legmeghatározóbb és legfelemelőbb helyszín az eddigiek közül a felvidéki monitorozás utolsó állomása: a Medvesalja, Barkóság vidékén, a gömöri térsében található Baranta- völgy volt. Ezen az utolsó állomásunkon úgy éreztem fellélegezhetek. Teljesen más mentalitással, környezettel lettünk elvarázsolva. Úgy éreztem – a komáromi és a dunaszerdahelyi állomásainkkal ellentétben – hogy az itt élő csodás emberek a szavak helyett a tettek mezejére léptek. Medvesalján megismerkedhettünk Mede Ferenc vállalkozóval, üzletemberrel, aki társaival együtt megpróbál ő maga lenni a változás, s ezzel másoknak energiát, lelkesedést, kitartást, bátorságot, és ami nagyon fontos, egy irányt ad, egy utat, amelyen elindulhatnak. Ambíciózus régiófejlesztésbe kezdett helyi vállalkozók, helyi kézművesek, termelők és szolgáltatók bevonásával, amelynek az a célja, hogy európai források bevonásával vonzó turisztikai célponttá tegye a régiót, amely munkahelyeket teremt, megélhetést biztosíthat és öntudat erősíthet, mindez pedig a helyben maradást és a magyarság megmaradását segítheti. Az esti fórumunkon a helyi lakosok mellett megemlítendő Sonkolyné Mede Csilla, Egyházasbást község polgármestere is, akik szavaiból és mondataiból érzékelni lehetett azt az elkeseredettséget, bánatot és gondok, nehézségek tömkelegét, melyekkel eddig senkihez nem tudtak bizalommal fordulni. Elkeseredettséget érzékelhettünk, hiszen a völgy földrajzi elhelyezkedéséből is adódóan tulajdonképpen egy, a külvilágtól elzárt, elvágott más világ az, ahol ők élnek. Ahonnan a segítségkérés sajnos oly kevés helyre hallatszik el, s ebből okkal érezve azt, hogy egyedül maradtak és senkire nem számíthatnak. Azonban megjegyezendő és egyben példaértékű, hogy eme keserűség és elkeseredettség mellett is egy élő és virágzó boldog közösséggé tudták egymást kovácsolni, amelyből a vállalkozóktól kezdve a helyi polgármestereken át egészen a községi lakosokig mindenki kivette az osztályrészét. A fórumon megosztotta velünk gondolatait a nemrég elhunyt kiváló, a szlovák állam által meghurcolt magyar asszony, Tamás Aladárné lánya is.

Végül, de nem utolsóként dr. Menyhárt Gabriella erdélyi ügyvédnő eredményes jogi küzdelmeiről tartott beszámolót, amely példaértékű és követendő! Követendő, hiszen nem lehet feladni! Nem lehet nem tenni! Menni kell és csinálni, s - ha néha-néha el is fáradunk - egymásnak erőt adni és egymást bátorítani kell az elért sikereinkkel! Hisz mi mindannyian egy vérből valók vagyunk!

  Úgy gondolom nagyon fontos, hogy mindig legyen egy személy – lásd Komáromban Fehér István, Somorján pedig Polgár Hajnalka, Medvesalján, Barkóságban Mede Ferenc – aki megpróbál egy közösséget formálni, s azt összetartani, igazgatni útjukat, megmutatni a helyes utat. A külhoni magyarságnak rá kell jönnie arra, hogy egységben az erő. Össze kell tartani nem csak az adott régióban, hanem a többi elcsatolt területen élő magyarsággal, hogy egymástól, egymás hibáiból tanuljanak, egymást közösen segítsék. Személy szerint a Baranta- völgyben egy biztató irányt, egy példaértékű kis közösséget véltem felfedezni, akiknek vannak elképzeléseik, akik kezükbe vették saját sorsuk. A nap végére úgy éreztem, mi nem is adni mentünk oda, hanem kapni. Kapni sok erőt, lelki felüdülést, és hitet. Hitet, hogy amit csinálunk, annak értelme és célja is van.

Összegzésként tulajdonképpen hét negatívumot tudnék megjelölni, amely rossz hatással van ránk, és amelyen mindenképp változtatni kellene, illetve hét pozitívumot, ami előmozdíthatná, előidézhetné a változást. Azt a változást, ami által újra visszanyerhetnénk megbecsülésünk, büszkeségünk, identitásunk és hitünk egy szebb jövőben.

A negatívumok közé tudnám sorolni a lustaságot, a kishitűséget és a félelmet, amely mint olyan megakadályoz abban, hogy önmagunk legyünk. Hiszen mi is a félelem? A félelem egy olyan hamis tény, amit mi valósnak hiszünk. Továbbá a tétlenség, a nemtörődömség, a megosztottság és a közöny. Ugyanis a szeretet ellentéte nem a gyűlölet. A szeretet ellentéte a közöny, amelynek elszaporodásával közösségek tucatjai merülnek feledésbe, és nem marad csupán a magány és a boldogtalanság.

A monitorozásunk három napja során felmerült pozitívumok közé tudnám sorolni a hitet, hiszen a béklyóktól csak úgy lehet megszabadulni, ha többé nem hiszünk bennük. Az összefogást, amely nélkül sosem lesz egység. A bátorságot, aminek segítségével megtesszük az első lépéseink. Az önzetlenség és az önfeláldozás, amellyel másokat is arra inspirálhatunk, hogy a szavak helyett a tettek beszéljenek elvárások nélkül. És végül az emberségesség és a szeretet, amely nem csak boldogságunk kulcsa, de általa kihozzuk egymásból a legjobbat.

Konklúzióként szeretném megköszönni, hogy szülőföldemre is ellátogatott a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, különösen  dr. Morvai Krisztinának és dr. Gaudi- Nagy Tamásnak, akik nélkül ez az élményekben és tapasztalatokban gazdag utazás nem valósulhatott volna meg. Köszönöm azt a rengeteg tanácsot, erőt, bíztatást és hitet, amellyel bearanyozták a felvidéki magyarság mindennapjait. Köszönöm, hogy ebben a nagyszerű és tanulságos utazásban engem is meghívtak és részt vehettem. Köszönöm, hogy ilyen csodás barátokra tehettem szert, köztük a stáb többi tagjára is utalva természetesen. Úgy érzem ez az utazás nem volt hiábavaló, sőt, kifejezetten hasznos volt és folytatni kell, mert csak így lehet. Nem lehet nem tenni!

„Aki lemond szabadságáról, az ember voltáról, emberi jogairól, mi több: kötelességéről mond le.” /Jean-Jacques Rousseau/

Tisztelettel és baráti üdvözlettel:

Kartai Gergő

Felvidék, Tany, 2016.12.06.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat szerint jogsértések sorozatán, a menedékjoggal való tudatos visszaélésen, szervezett bűnözés keretében virágzó embercsempészésen alapuló, az európai civilizációt és hazánkat is fenyegető tömeges bevándoroltatás miatt nemzetünk jogos védelmi helyzetben van, ezért az október 2-i népszavazáson való részvétel és kötelező migránstelepítés elleni állásfoglalás (nem szavazat leadása) nemzeti ügy és hazafias kötelesség.

Szervezetünk – ahogy azt a 2002-2010 közötti tömeges szabadságjogi jogsértések, önkényes bebörtönzések, szemkilövések idején tette és azóta is teszi – a nemzeti jogvédelem eszközeivel lép fel a határon innen és túli magyarok jogainak védelmezése érdekében.

"Bevándorlási válsághelyzet, a magyaroknak is vannak jogai" c. tavaly szeptemberi közleményünkben egyértelműen kiálltunk a hazánkat fenyegető illegális bevándorlás ellen, határaink védelme mellett és jogvédelmet ajánlottunk fel jogsértett magyaroknak, majd sikerrel védtünk több hazafit, akiket az illegális bevándorlók elleni jogos védelem szervezése miatt eljárás alá vontak. Tavaly decemberben pedig ”Menekültjog és a migráció időszerű kérdései az Európai Unióban” címmel tényfeltáró és a nemzeti önvédelem szempontjait bemutató nemzetközi konferenciát tartottunk.

Akkor is kimondtuk, ahogy most is: a bevándorláshoz való jog nem alapvető emberi jog. A magukat a nemzetközi joggal ellentétesen menekültnek állító, többnyire álcázott gazdasági bevándorló százezrek humanitárius igényei nem csonkíthatják és semmisíthetik meg Magyarország államalkotó közösségeinek és egyéneinek alapvető emberi jogait, így a szabad mozgáshoz, személyes biztonsághoz és szabadsághoz, egészséghez és szociális biztonsághoz való jogot és a közösségi léthez, megmaradáshoz való jogot. A magyaroknak is vannak emberi jogai, amelyek a tömeges betelepítéssel sérülnének és ezt a liberális „jogvédők” tudatosan elhallgatják !

Hazánkban tavaly megtapasztalhattuk a déli határok indokolt, bár késedelmes lezárása előtt, hogy milyen a tömeges migráció. A célországként leginkább érintett, legyengített nyugat-európai államokban pedig félelmetesen felgyorsult az őshonos európai népek térvesztése.

1. A tömeges illegális bevándorlás miatt hazánkra példátlan nyomás nehezedik. Célország még nem vagyunk, de mégis rendkívüli a helyzet. Az így kialakult közbiztonsági, nemzetbiztonsági, közegészségügyi, szociális és emberi jogi válsághelyzet súlyosan fenyegeti az ENSZ vonatkozó jogi normái szerint őshonos nemzeti közösségnek minősülő és ekként védelemre szoruló nemzetünk jogait és érdekeit. 

Jogsértések sorozatán, a menedékjoggal való tudatos visszaélésen, szervezett bűnözés keretében virágzó embercsempészésen alapuló, hazánkat és egész Európát fenyegető jelenségről van szó, amellyel szemben a nemzeti önvédelem minden lehetséges eszközét be kell vetni. A magyar nemzet jogos védelmi helyzetben van jelenleg és ennek gyakorlását az Európai Unió sem akadályozhatja meg. Nehéz cáfolni azt a vélekedést, hogy az illegális migrációt tudatosan gerjesztik a hagyományos európai nemzeti közösségek felszámolására, az EU vezető államainak és szerveinek cinkos passzivitásával. 

A magukat menekültnek állító, többnyire álcázott gazdasági bevándorló tízezrek humanitárius igényei nem csonkíthatják és semmisíthetik meg Magyarország államalkotó közösségeinek és egyéneinek alapvető emberi jogait, így a szabad mozgáshoz, személyes biztonsághoz és szabadsághoz, egészséghez és szociális biztonsághoz való jogot és a közösségi léthez, megmaradáshoz való jogot. A bevándorláshoz való jog nem alapvető emberi jog. A magyaroknak is vannak emberi jogai, amelyek most sérülnek és ezt a liberális „jogvédők” tudatosan elhallgatják! 

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) – ahogy azt 2002-2010 közötti tömeges szabadságjogi jogsértések, önkényes bebörtönzések, szemkilövések idején tette – a nemzeti jogvédelem eszközeivel lép fel ismét a magyarok jogainak védelmezése érdekében. 

- a Nemzeti Jogvédő Szolgálat közleménye

A Fővárosi Törvényszék csupán fejenként százezer forint nem vagyoni kártérítést és kamatait ítélt meg 2015. július 14-én  első fokon annak a - dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője és dr. Józsa Edina ügyvéd által képviselt - tíz gárdistának, akiket 2009. július 4-én, a budapesti Erzsébet téri gárdistatüntetésen bántalmazott, fújt le ingerlőgázzal, állított elő és tartott fogva több óráig önkényesen a Bajnai-kormány rendőrsége. Ezen a napon a rendőrség 216, a Magyar Gárda feloszlatása ellen és a politikai foglyok szabadon bocsátásáért tüntetőt hurcolt el az Erzsébet térről. Az oszlatásban tizenheten megsérültek. A törvényszék bírája, dr. Palotás Gergely figyelmen kívül hagyta az ezen és hasonló ügyekben született korábbi jogerős ítéleteket, amelyek átlagosan 400-900 ezer forint összegű kártérítésről szóltak (napokkal korábban ugyanezen tüntetésen elszenvedett hasonló jogsérelmek miatt 300 ezer forint összegű nem vagyoni kárt ítélt meg a Fővárosi Törvényszék másik tanácsa), sőt azt a kúriai döntést is, amely az egész Erzsébet téri oszlatást jogellenesnek nyilvánította Kiss Róbert volt gárdakapitány által indított perben.

Almási Lajos videós tudósítása a tárgyalásról Kormány Sándor volt budapesti gárdakapitány és dr. Gaudi-Nagy Tamás nyilatkozataival eredeti dokumentumfelvételekkel itt látható. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat közleménye a videó után folytatódik.

Ismét eljött az alkalom, hogy kinyilvánítsuk a magyarság igényét Kárpátalja önrendelkezése iránt és egyúttal szolidaritásunkat ifj.Hegedűs Loránt és mindazon magyarok iránt, akiket az ukrajnai bábkormány kitiltatott Kárpátaljáról. Idén március 28-án Kárpátalja önrendelkezéséért több száz fős tüntetést szerveztem, a képek és beszámoló arról itt olvasható. Az ott elfogadott és a külügyi vezetés részére átadott petíció követeléseiből csak Martonyi János egykori külügyminiszter eltávolítása valósult meg, a többi még várat magára! Ezúttal felszólalóként veszek részt a megmozduláson kiváló harcostársakkal együtt (dr. Morvai Krisztina, Budaházy György, ifj,. Hegedűs Loránt, Reiner Péter), a tüntetést nem én szervezem. Legyünk ott minél többen december 12-én 17 órától a Bem téren!

Szabadságot Kárpátaljának!

Honfitársi üdvözlettel:
dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő
www.gaudinagytamas.hu

Novák Előd egykori mozgalmárnak, frakciótársamnak  és ügyfelemnek - reagálva mai közleményére, annak az esélynek a tudatában, hogy a Jobbikhoz közeli médiumok esetleg ezt nem hozzák le, bár ezzel ugyanazt tennék, mint a Fidesz a közmédiában -  üzenem a következőket.

(Vona Gábor irányomban tett mai, mandiner.hu-n lejött minősíthetlen minősítésére nem reagálok, inkább lehetőséget adok neki arra, hogy visszavonja. Még időben. Egy hazafit nem talál, aki ezen szavainak  hitelt adna. Ezt is ő is tudja jól, de mégis ide jutott. Legyen ez most az ő baja.)

1. Schiffer Andrásnak  már le kellett adnia az ügyvédi igazolványát, tehát nem lehettem volna aktív nemzeti jogvédő ügyvéd, ha országgyűlési képviselő maradok. Nem vagyok Papcsák, hogy ügyvédi irodám zsíros állami megbízásai után osztalékot vegyek fel. Egyéni ügyvéd vagyok. Ezt Te is jól tudod.  Te is láttad előnyét annak, hogy milyen védelmet tudok biztosítani nemzeti jogvédő ügyvédként. Emlékszel 2006. október 23-a délelőttre? Emlékszel, hogy védőként ki ment be Hozzád  miután rendőrbűnözők letepertek és elfogtak Téged a Nádor utcában és a Gyorskocsiba vittek? Emlékszel, hogy ki védett a koncepciós peredben, amelyben végül felmentettek és ezután kártérítést kaptál? Az EU-NEM plakátos ügyben ugyanígy. Folytassam?

Mi, akik a magyar nemzet képviselőiként ma a gyarmatosító Európai Unió budapesti helytartósági épülete előtt megjelentük hazánk hazug, megtévesztő és tisztességtelen népszavazást követő kényszercsatlakoztatásának és gyarmati létünk 10. gyászos évfordulóján, amely naptól a Szent Korona fennhatósága alá tartozó magyar termőföld tulajdonjoga és használati joga külföldiek számára hazaáruló döntések következtében megszerezhetővé vált, közfelkiáltással elfogadtuk az alábbi nyilatkozatot, amely a magyarság ultimátuma a gyarmattartókhoz

Az április 6-i országgyűlési választás legfontosabb eredménye, hogy a balliberális hazaárulók nemhogy nem tudták átvenni ismét hazánk irányítását, de majdnem a Jobbik mögé szorultak. Minden hazájáért felelősséget érző magyar ember számára felemelő örömet okozott Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy, Vadai és többi hataloméhes alak fancsali ábrázatát tanulmányozni a választás éjszakáján, amikor is szembesülniük kellett azzal, hogy - alighanem már soha többé – nem lesznek meghatározói és irányítói gyarmati sorba taszított hazánknak. Persze ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk és élvezhetjük a „húsvéti” alkotmány szerint már úgymond visszaszerzett önrendelkezést. A gyarmatosítás gépezete kibővítve az oligarchák uralmával ravasz módon halad előre minden fogadkozás ellenére, ezt meg kell állítani minden áron.

Amennyiben ismét kétharmados többséggel tud majd kormányozni a Fidesz-KDNP, akkor egyértelmű törvénnyé válik, hogy az emberek számára sokkal többet jelent az érzelmi viszonyulás azokhoz, akik megfelelő hullámhosszon szólítják meg őket, mint a tényleges szabadság és jóllét.

Kedves Olvasók, Hazafiak és Honleányok!

Mint azt bizonyára tudják/tudjátok, a következő ciklustól nem leszek országgyűlési képviselő, a nemzeti jogvédelem területén kívánom folytatni honmentő tevékenységem. Tekintettel arra, hogy a választásokig hátralévő mintegy két hónapban módomban áll többek között írásban kérdéseket intézni a miniszterekhez (melyekre szintén írásban, 15 napon belül kötelesek válaszolni), az alábbi felhívást teszem közzé:

I. Fogalmazzatok meg bármely magyarságunkat égető társadalmi problémával kapcsolatosan kérdést/kérdéseket, melyeket ha lehetőségetek lenne, akkor feltennétek az illetékes miniszternek;
II. Írjatok egy rövid, tényállásszerű  bevezetőt maximum 3000 karakter terjedelemben, a végén pedig indokoljátok meg a kérdés fontosságát;
III. Mindezt küldjétek el a gaudi-nagy.tamas@parlament.hu elektronikus címre.

Elvették Gaudi-Nagy Tamás felszólalási jogát a téli ülésszak egészére az Európa Tanácsban, a képviselő a mai ülésnapon Martin Schulz EP elnök beszéde alatt ez ellen tiltakozott.

A jogállamiság és a demokrácia védőbástyájának tartott Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének január 29-i ülésén Strasbourgban Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő a demokrácia nevében kérte a a frissen megválasztott új közgyűlési elnököt, a luxemburgi liberális Anne Brasseurt, hogy azonnali hatállyal vonja vissza elődje, a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező néppárti Jean-Claude Mignon által a nemzeti radikális képviselőre jogellenesen kiszabott egy hetes felszólalási tilalmat és tegye lehetővé, hogy ő az Európai Parlament német elnökét kérdezhesse Közép-Kelet Európa gyarmatosításáról és a Tavares-jelentésről.

A palesztinoknak úgy tűnik sajnos már késő, mi magyarok még megvédhetjük a földünket, ha nem akarunk rabszolgasorban élni. Minden tiltakozás ellenére idén májustól lejár a moratórium és a hazaáruló földtörvény megnyitja a külföldiek (EU polgárok és EU-val szerződésben álló más államok polgárai) számára a magyar termőföld megszerzésének lehetőségét, ezért még most kell cselekednünk a zsebszerződések felszámolása érdekében. Az új Büntető törvénykönyv tavaly július 1-től 3 éves börtönnel rendeli büntetni azt, aki a termőföldet jogellenesen megszerzi vagy a megszerzésben közreműködik.

Az Országgyűlés előtt zárószavazásra vár a  termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló jogügyletek feltárásáról és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat, amely a zsebszerződések magyar érintettjei számára védelmet biztosít a nyerészkedő külföldivel szemben.

Az Európa Tanács szeptember 30-án kezdődő, őszi egyhetes Parlamenti Közgyűlésén Strasbourgban a délvidéki magyarság területi autonómiájáért és jogfosztottságának megszüntetéséért Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő, az ET magyar delegációjának tagja délvidéki magyar szervezetek vezetőivel összehangolt akciókat tervez megvalósítani.

Hétfőn, szeptember 30-án 13 órától az Európa Tanács strasbourgi főépületének 8. termében a „Vessenek véget a 300 000 délvidéki magyar elleni emberi jogi jogsértéseknek – a területi autonómia lenne az igazi megoldás !” című közmeghallgatáson a Magyar Remény Mozgalom vezetője, László Bálint, a Magyar Polgári Szövetség elnöke, Rácz Szabó László és a délvidéki magyarok jogvédelmével foglalkozó Árgus Egyesület elnöke, Bozóki Antal, illetve Gaudi-Nagy Tamás bemutatják a délvidéki magyarság jelenlegi aggasztó helyzetét. Egyúttal levetítik az „Áldozatból bűnös?- növekvő szisztematikus magyarellenes erőszak Délvidéken” című dokumentumfilmet, amely bemutatja az ismét egyre gyarapodó magyarellenes atrocitásokat, amelynek keretében tavaly október óta hét délvidéki magyar fiatalt egy megfélemlítő jellegű koncepciós eljárásban mai napig előzetes letartóztatásban tartanak egy, több magyar sérültet eredményező temerini kocsmai verekedéssel összefüggésben, amelynek során őket közel 30 szerb majdnem megölte, mégis ellenük indult eljárás súlyos vádakkal, csupán egy szerb áll vád alatt, de ő is szabadlábon védekezik.

A Londonban élő magyar közösség nemzeti érzelmű tagjaitól értesültem róla, hogy augusztus 7-én Londonban a brit hatóságok magyar bíróság által kezdeményezett elfogató parancs alapján őrizetbe vettek és kiadatási letartóztatásba helyeztek egy Egyesült Királyságban élő és a 2006. szeptember 18-i MTV székház ostromában való részvétel miatt vádolt magyar fiatalembert. A kiadatási szabályok szerint tíz napon belül hazaszállítják, ahol döntenek esetleges őrizetbe vétele és előzetes letartóztatása tárgyában Kiss Dánielt, aki 2008 óta életvitelszerűen él a brit fővárosban, ahol a Turul Csoport vezetőjeként szervez a kinti magyar közösségnek nemzeti eseményeket, legutóbb a székely autonómia melletti sikeres tüntetést a Downing Streetnél, amelyen több százan voltak. Számos társával együtt részt vett a Gyurcsány őszödi hazugságbeszéde miatt 2006. szeptember 18-án a Kossuth téren indult és Szabadság téren folytatódott, majd az MTV székház védelmére kirendelt rendőrökkel történt összecsapásba torkollott tüntetésen. Az ügyészség több tucat tüntető mellett ellene is vádat emelt csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak és közérdekű üzem működésének megzavarása miatt.

A Közgyűlés 2013. június 26-i ülésnapján a közel-keleti helyzetről szóló jelentés vitája végén nagy többséggel olyan határozatot fogadott el, amelyben többek között felszólítja Izraelt, hogy szüntesse meg a gázai övezet blokádját,  hagyjon fel telepek létrehozásával és a házrombolásokkal, engedje a vízhez és más természeti erőforrásokhoz jutni a palesztinokat, engedje szabadon a politikai foglyokat, hagyjon fel a börtönbeli kínzásokkal és biztosítsa hátrányos megkülönböztetés nélkül a jogokat a területén élő palesztinoknak . A palesztinokat többek között felszólítja a határozat arra, hogy tartózkodjanak az erőszakos akcióktól, igyekezzenek megbékíteni a Fatahot és Hamaszt. Mindkét felet arra hívja fel a határozat, hogy  tartsák be a segítsék elő a két állam megoldás megvalósítását az 1967-es határok mentén és ennek érdekében folytassák a tárgyalásokat.

A határozat szerinti az Európa Tanács a jövőben is figyelemmel kíséri a közel-keleti helyzet alakulását.

Az idei március 15-én az amúgy is sok sebből vérző hazánk elképesztő megpróbáltatásokon ment át a rendkívüli téli időjárás miatt, és még véget sem értek. Ez a nap a Nemzet szabadságvágyáról szól, de ezt most nem az ítéletidő miatt elmaradt megemlékezések elevenítik meg (jómagam a Battyány-örökmécses Jobbik és a lengyel Nemzeti Mozgalom általi közös koszorúzásán vettem részt), hanem a rendkívüli körülmények elleni küzdelem. Még mindig sokan szorulnak segítségre úgy a hó fogságában rekedtek, mint az abból megmenekültek közül.

Széles sajtónyilvánosságot kapott a napokban a sajnálatos hír, hogy a Honvédelmi Minisztérium belső vizsgálatában feltárt jogsértések nem "bűncselekmények": azaz a 2006-os brutális tömegoszlatások idején bár jogszerűtlenül adták át a gránátvetőket és könnygázgránátokat a rendőrségnek a honvédség készleteiből, mégsem vonnak ezért felelősségre senkit. Nyilvánvaló, hogy mindezen tettek nem gondatlan cselekmények, hanem egy összehangolt megtorló akció részei voltak. Nem rendszeresített vadászfegyverekkel és gumilövedékekkel elkövetett szemkilövetésekért, tömeges brutalitásért még egyetlen felelős rendőri vezetőt és politikust sem helyeztek vád alá.

Több mint egy évvel ezelőtt nyilvánosságra került jogvédők követelésére a Balsai-jelentés, mely egyértelműen állami terrorcselekménynek minősíti a 2006 őszi megtorlásokat. Ezek alapján Gyurcsány Ferencet és az akkori rendőr vezetőket fel is jelentették, mégis voltak akik gyanúsítás és felelősségre vonás helyett karriert kaptak, mint például a legkegyetlenebb rendőri egység, a REBISZ volt vezetője, Dobozi József. Gergényi Péter, Bene József volt rendőr-főkapitányok, vagy a börtön helyett a Kossuth téren "éhségsztrájkoló" Gyurcsány Ferenc mai napig szabadlábon vannak.

Tegnap megszűnt Budai Gyula elszámoltatási biztos megbízatása, a Fidesz sikeresen lezárt elszámoltatásról beszél, az MSZP és a gyurcsányisták kárörvendően örülnek, hogy megúszták, az ország pedig rosszul jár. A Jobbik viszont továbbra is követeli a 2002-2010 közötti kártevők számonkérését és tesz is ennek érdekében.

A közzétett számok egyértelművé teszik, hogy a kormány megbukott elszámoltatásból, mivel a szocialista-liberális kormányzatok nemzeti vagyont károsító és emberek jogait sértő felelőseit nem tudta megbüntettetni annak ellenére, hogy erre a választási és kormányprogramban ígéretet tettek, és a társadalom négyötöde is erre szavazott, a kétharmad az elszámoltatás ígérete nélkül nem is lett volna meg. Az elszámoltatás kudarcának legékesebb bizonyítéka a 8 éves országvesztő időszak bűncselekményeiért felelős egyetlen miniszter, állami vezető és haszonélvező sem került rács mögé: Demszky Gábor, Gyurcsány Ferenc és bűntársaik, ideértve a 2006-os szemkilövésekért és rendőri brutalitásért felelős rendőrvezetők még vád alá sem kerültek, a csekély számú feljelentés többségét elutasították. AZ MSZP és a gyurcsányisták pedig egyre szemtelenebbek, miután eddig megúszták a felelősségre vonást a társadalom akarata és a Fidesz fogadkozása ellenére. Számos ügy még folyamatban van, a Jobbik is következetesen és alkotó módon részt vett minden elszámoltatást célzó bizottság munkájában és tucatnyi feljelentést tett (Budapest Airport, MALÉV privatizáció, Club Aliga stb.) , de az eljárások rendre elakadnak, a feltáró bizottságok rendre érdemi eredmény nélkül maradtak. Most arról beszélnek, hogy az elszámoltatást sikeresen lezárult, ami pedig nem sikerült annak az eltüntetett bizonyítékok az okai. Mi folyik itt ? Kinek az érdeke ? Egy biztos: a magyar embereknek nem, akik közül sokan csalódottak, vannak akik nem lepődtek meg, de felháborítja őket. Van egy csoport akik azonban örülnek: a haszonélvezők. Rájuk nem csapott még le a jog !

Szeptember 1-jére az utóbbi évek legnagyobb szabású erdélyi magyar tüntetését hirdették meg a jelenleg még ki tudja meddig az Erdélyi Református Egyház tulajdonát képező sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében. Amint emlékezetes évekkel korábban a hatályos restitúciós jogszabályok értelmében a székelyföldi magyar oktatás egyik fellegvárának számító intézmény egyházi tulajdonba történő visszaadása iránt intézkedtek magyar és román illetékesek. Utóbb büntetőeljárást indítottak ellenük és első fokon a két magyar döntéshozót  három év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, a román hivatali ember felfüggesztettet kapott.