Reiner Péter írása az Országgyűlés állampolgársági törvény módosítása alkalmából 2010. május 20-án tartott általános vitáján szerzett személyes benyomásairól

Megadatott, hogy életem legfontosabb részének számító Nemzetünk újraegyesítése megkezdésének szem és fültanúja lehettem barátaim meghívásának eleget téve Országunk Gyűlésében. Az külön szakrális üzenettel ért fel számomra, hogy azok képviselőivel ülhettem egy szakértői páholyban, akik Kossuth téri hősök és mondjuk ki forradalmároknak nevezett el az értő köznyelv.


Mivel a KDNP elnöke Semjén Zsolt is természetesen joggal megengedhette magának, hogy a kettős állampolgárságról szóló törvényt a Tisztelt Házba történő beterjesztésekor expozéjában több személyes , családi vonatkozást említsen, amit szinte egyetlen honatya sem hagyott ki joggal hozzászólásaikkor, engedtessék meg nekem is ilyen vonatkozásaim felemlegetése. Nem tisztem beszámolni a vita első napjának lefolyásáról, ezt a hivatalos tudósítások remélhetően megteszik. Viszont épp a téma fontossága miatt, most kissé bőbeszédűbb leszek, mint eddig bármikor korábban. 
Másnap reggel felhívott egy barátom – jellemzően félreismerve a helyzetet – és közölte velem, hogy a vita helyszíni közvetítésénél páholyomra tévedő kamerák úgy mutattak be, hogy alszom a vita közben. Barátom el sem tudta képzelni, hogy lehunyt, szemhéjam, milyen iszonyatos bennem zajló vihart takart el a külső szemlélő számára! Miközben az alapvető nemzetpolitikai fogalmi zavarokkal eredendően küzdő kommunista maradék hadak hivatásos félreértő táborát hallgattam a patkó szélén, pergett bennem életem idevágó filmje, amiről a tv képernyőjéről  látszat-alvásomat érzékelő barátom mit sem sejthetett!
Több, mint tíz éves Lengyelországi kanossza-járás után – ahol ahol az átélt élmények logikája végképp antibolsevistát gyúrt belőlem – egy hivatalos kiküldetés Romániába küldött 1973-ban, de már Erdélyből jöttem vissza két hónappal később. Nemzetté válási folyamatom egyik következménye volt egy váratlan székelyföldi pusztító szerelem átélése, melyet ugyan sikerült a megkötött házasságunkkal elrontanunk és elválnunk, de az átéltek lápi kuruccá edzettek, mert a gyökerek és a család – nem beszélve a csodaszép Marosvásárhely Vár-templomában kötött örök hűség esküről sokszáz szemtanú előtt – életre meghatározó élményt jelentettek számomra.
Természetesen, ahogy mindketten megbölcsültünk, közel negyed százados mosolyszünet után, ma a legjobb kapcsolatban vagyok elvált feleségemmel, aki akaratán kívül még egy megrázó élménnyel ajándékozott meg, de ez már a legszigorúbb magánszférába tartozik.
Ülök tehát az Ország Házában, hallgatom barátom, Gaudi Nagy Tamás képviselő negyedórás házszabály által engedélyezett, mély empátiával és fölkészültséggel harsogó hozzászólását – lángpallósát a tőle jobbra, Nemzetünktől szélsőbalra tanyázó ellenségei felé rendszeresen indokoltan címezve, és pereg tovább életem filmje, lehunyt szempilláim mögül.
Az a bizonyos futár szolgálat a hírek cipelésével meghozta  végül is jól megérdemelt gyümölcsét. A bolsevik diktatúra szekusai egy tündéri későbbi barátnőm házában értek utol Váradon 1981-ben, végképp nemzetté gyúrva eddigi országképem és a változatosság gyönyörködtet alapon, hol talpam, hol szőnyegbe csavart derekam ütlegelése közben érdeklődtek erdélyi baráti köröm felől. Végül nem megköszönve addigi közreműködésem, végképp kitiltottak rablott földjükről. Még hálás is lehettem, hogy épp bőrrel megúsztam népnevelésüket. De nem lennék én, ha nem akartam volna visszatérni, mert a “bűnöző” előbb-utóbb mindig visszatér tettei színterére, mondja a kriminalisztika alapvetése. Így voltam ezzel én is és a figyelmetlen szekus hatóságokkal visszaélve, két évvel később hivatalosan is bővített második keresztnevemmel visszatérhettem a bitorolt nemzetrészünkbe, a mai napig is ott maradva, soha többé el nem szakadva testvéreinktől.
A ma már sajnos hat éve nem élő új társammal jócskán megerősödve olyan utat jártunk be először mi ketten együtt, – majd azóta őt is képviselve egyedül sajnos -, ami hitelessé teszi minden eddigi és minden ezutáni,  a mindig is közös bölcsesség alapján történő megszólalásaimat nemzet politikai ügyekben. A  nemzetpolitikai munkát, amit társaimmal a kilencvenes évek elején alakult, ma már közhasznúként elfogadottan működtetett alapítványunk révén együtt elvégeztünk, melyet számos eredményes konferencia is fémjelez.  Ez annak a kijelentésére hatalmaz fel, hogy amikor felelősen nyilatkozom közös magyar nemzetünk jövőjéről, akkor ezt valóban radikálisan építő szándékkal teszem!
Kérlelhetetlen vagyok és leszek mindenkoron magyar nemzetem jövőjének alakítása ügyében, ami természeten nem jelent meggyőzhetetlenséget. Nagyon büszkén viselem a székelység által 2006 március idusán ünnepi körülmények közepette adományozott tiszteletbeli székely címem, mint ahogy nagyon büszke vagyok arra is, hogy a Kossuth tériek társukként fogadnak el és szeretnek 2006 szeptemberétől.
Ez egyben arra is kötelezett, hogy a Civil Jogász Bizottság,  majd munkája befejeztével a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat munkáját hitelesebbé téve és jogos hivatkozási alapjait nagyban megnövelve számos nemzetpolitikai sikeres  utat szervezzek számukra. Így járulhattam hozzá a most megalakult Ország Gyűlés nemzetpolitikai munkájának is hitelesebbé tételéhez a magam szerény lehetőségeivel.
Lehunyt szempilláimon keresztül most is agyamba dobol Gaudi-Nagy Tamás honatya beszédének befejező lehetséges statútuma, melyet már többször én is leírtam, kimondtam és egy jottányit sem engedek! Nem vethetjük el és nem is vetjük el a lehetséges és szükséges előbb-utóbb elkerelhetetlenül bekövetkező határmódosítás lehetőségét, ezért amikor most felelősen gondolkodunk a kettős állampolgárság feltételekhez  nem kötött azonnali megadásáról elszakított nemzetrészeink jogos álmait teljesítve, két dologról nem felejtkezhetünk el felelős döntéseink meghozatalakor.
Közeledik Trianon gyászos 90. évfordulója és ez kötelez bennünket a sebek gyógyításának megkezdésére. De kötelez bennünket a Trianonhoz hasonló sebeket ütő gyászos 2004 december 5-i “népszavazás” helyrehozatalának reánk háruló kötelezettsége is.
Mivel egységes Nemzetről gondolkodunk, ezért mélységesen nem értek egyet a lakóhelyhez kötött szavazati jog további fenntartásával, és reménykedem hogy a kétharmados felhatalmazást szerzett politikai erő is átgondolja a törvény végleges formába öntése előtt javaslatait. Az legutóbbi politikai élményeim a Tisztelt Házban óvatos derűlátással vérteznek fel a pártok ezirányú elsöprő együttműködése láttán.

Reiner Péter
Budapest, 2010. május 21.
Tags: