Navracsicsnak és Kövérnek is kényes téma a Biszku-ügy

A múlt hónapban Gaudi-Nagy Tamás egy felhívást tett közzé, "Kérdezze az illetékes minisztert!" címmel. Mint azt a közzétett felhívásban is megfogalmazta, a következő ciklustól nem lesz országgyűlési képviselő, azonban a választásokig hátralévő időben míg lehetősége van írásban kérdezni a minisztereket. Gaudi vállalta, hogy az értékelhető formában beküldött, közérdeklődésre számot tartható kérdéseket írásban benyújtja, az arra adott válaszokat pedig közzéteszi.

Az elsők között érkezett a felhívásra egy olyan kérdés, melyben a választópolgár arról érdeklődött, miként lehetséges az, hogy míg másokat ugyanazért - de más előjelű - bűncselekményért alig több mint egy év alatt jogerősen elítélnek, addig Biszku Bélával szemben három és fél év sem elegendő idő az első tárgyalási nap kitűzésére.

Ezt némileg kiegészítve, Gaudi írásban érdeklődött Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternél: miként kíván a kormány érvényt szerezni az Alaptörvényben garantált törvény előtti egyenlőség elvének? A Jobbik-frakció jogvédője az írásbeli kérdés elején röviden arról is tájékoztatta a minisztert, hogy a megküldött írásbeli kérdés egy a közelmúltban az interneten közzétett felhívás nyomán került benyújtásra. A megfogalmazottakkal egy választópolgár fordult hozzá, ő pedig a felhívásban foglaltak szerint vállalta annak írásbeli kérdés formájában történő benyújtását, ígéretet téve arra, hogy a miniszteri válaszról tájékoztatni fogja a kérdés beküldőjét.
Kettős mérce a jogalkalmazásban

A Pesti Központi Kerületi Bíróság bűnösnek mondta ki a Btk. 269/C § I. fordulatába ütköző, "a nemzeti szocialista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűntette miatt" N. Györgyöt. Az ítélet ellen a vádlott és a védője fellebbezést jelentett be. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a vádlottat tájékoztatta, hogy a fellebbezést tanácsülésen bírálja el, és a vádlott 8 napon belül kérheti nyilvános ülés vagy tárgyalás tartását.
Ezt követően azonban a Főváros Törvényszék mint másodfokú bíróság a vádlott kérelme ellenére az ügyet 2012. december 7-én tanácsülésen bírálta el. A vádlott 2012. december 20. napján benyújtott kérelmére a Fővárosi Törvényszék 6. sz. végzésében azt a tájékoztatást adta, hogy a vádlott beadványa a másodfokú bíróságra nem érkezett meg (annak ellenére, hogy a beadvány átvételét a vádlott igazolni tudja).

Kétségtelenül megállapítható, hogy a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság azzal a döntéssel, mely alapján az ügyet nem tárgyaláson vagy nyilvános ülésen bírálta el, korlátozta a vádlott védelemhez fűződő jogát, aki ezáltal az eljárási cselekményeknél nem lehetett jelen, és védekezését, a védelemre szolgáló tényeket nem adhatta elő, indítványokat, észrevételeket nem tehetett. A Kúria pedig a 2013. május 9-én benyújtott felülvizsgálati kérelemre a mai napig nem reagált.

Mint Gaudi az írásbeli kérdésben fogalmaz, meggyőződése szerint az eljárás ezen elemei a jogállamiság elvével összeegyeztethetetlenek.
A fentebb említett, 2011. október 23-án elkövetettnek ítélt, a "nemzeti szocialista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűntettében" indult eljárást 2012. június 12-én elsőfokon, majd 2012. december 7-én (a vádlott külön kérése ellenére a bírói tanács zárt döntésével) jogerősen lezárta a Törvényszék. A jogszabály alkalmazása során a jogalkotó szándékával ellentétben jól felismerhető kettős mérce jegyében járnak el a hatóságok akkor, mikor az említett esettel ellentétben, Biszku Béla, az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő megtorlás egyik irányítója által jóval korábban, 2010 nyarán tett kijelentések kapcsán a mai napig - nemhogy döntést nem hoztak – bírósági tárgyalás kitűzésére nem került sor (időközben megtörtént - a szerk.).

"Az Alaptörvény XV. cikke (1) szerint a törvény előtt mindenki egyenlő. Akkor nem értem, hogyan fordulhat elő, hogy míg valakit a nemzeti szocialista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűntettének elkövetése miatt alig több mint egy év alatt jogerősen elítélnek, addig egy sokkal jelentősebb, nagyobb vihart kavart, és a társadalom szempontjából is veszélyesebb (lévén a kommunista diktatúra egy korábbi működtetője ragadtatta magát ilyen kijelentésekre) esetben, Biszku Bélával szemben megtorpanni látszik az igazságszolgáltatás" - fogalmazott a nemzeti radikális képviselő.

"Ezúton is tisztelettel kérem, hogy szíveskedjen felvilágosítani arról, miért kerül más, egy rá nézve kedvező elbírálás alá egy egykori kommunista belügyminiszter, aki közvetlenül irányította az 1956-ot követő megtorlást, egy ilyen szempontból átlagos, diktatórikus rendszerek működtetésében semmiféle előélettel nem rendelkező honpolgárral szemben" - zárta az írásbeli kérdést Gaudi-Nagy Tamás.

Lehetett tudni, hogy az igazságügyi miniszter a hatalmi ágak szétválasztásáról rendelkező alapelvére hivatkozva kibújik a válaszadás elől, de tekintettel arra, hogy Navracsics korábban társadalmi elvárásokra hivatkozva is szólalt meg konkrét ügyben, így - ha következetes lett volna - erre a kérdésre is, legalább a kérdés általánosságot érintő erejéig, azaz az Alaptörvényben garantált törvény előtti egyenlőség elvének érvényre juttatása vonatkozásában, válaszolt volna. Azonban mint az Kövér László házelnök Gaudinak címzett leveléből kiderül, a hatóságok részéről napi szinten tapasztalt kettős mérce kellemetlen téma, így az arra adott válaszadást visszautasítják (Kövér levele itt érhető el).

Miniszteri válasz nélkül a következtetéseket nekünk kell levonnunk. Magyarországon - ha bárkinek kétségei lettek volna - sem jogait, sem kötelességeit tekintve nem egyenlőek az emberek. Vannak a magunkfajták, akikkel bármit büntetlenül megtehetnek, ugyanakkor az állampolgári kötelességeink akár önhibánkon történő elmulasztása esetén azonnali szankciókat léptet életbe a rendszer, a bírságok, kamatok, végrehajtások teljes skáláját felvonultatva. No meg persze vannak a magukfajták. Ők (hogy a konkrét példánál maradjunk) irányíthattak a múltban emberi életek százait követelő megtorlásokat, nyilvánosan tagadhatják minden idők legszörnyűségesebb, és kétségtelenül a legtöbb emberi életet követelő totalitárius rendszerének, a kommunizmusnak a bűneit, valahogy rájuk sosem csap le a törvény szigora. Persze a minap hosszú évek mosdatása és figyelemelterelése után megkezdődött végre a Biszku-per. Kövessük figyelemmel az ügy alakulását, ha tehetjük, akkor legyünk ott a tárgyaláson, osszuk meg az ezzel kapcsolatos híreket barátainkkal és ismerőseinkkel! Kétségeink és illúziónk pedig ne legyenek: az a politikai elit, amely az ún. rendszerváltást követően eddig húzta a kommunista belügyminiszter elleni büntetőeljárás megindítását, minden bizonnyal örömmel felmentené Biszku elvtársat minden bűne alól. Hiszen olyan rég volt már 1956 és az azt követő véres megtorlás....

"Különösen meggyőző volt a bíró határozottsága, ugyanígy az ügyész részletes vádirata, melyben meggyőzően bemutatta a megtorlás időszakának felelősségi viszonyait, és amelyből egyértelműen kiderült, hogy a véreskezű hóhérnak, korunk Haynaujának meghatározó szerepe volt a megtorlásokban. Biszkut csak egy dolog mentette meg a halálbüntetéstől, hogy nem a halálbüntetés eltörlése előtt állították bíróság elé.

A tárgyalás előtt Novák Előd és Szilágyi György képviselőtársaimat megdicsértem, amiért sikerült Biszku Bélát a bíróság elé állítaniuk. Jómagam is számos hajnalig tartó parlamenti vitában vettem részt, küzdve az igazságtételért. Ennek az eljárásnak a megindulása már egy jelentős részsiker, azonban teljes áttörés, így a lusztráció, az ügynöklisták nyilvánosságra hozása, és az elorzott pártállami vagyon még várat magára." - Gaudi-Nagy Tamás közvetlenül a Biszku-tárgyalás után