Nagyszabású konferencia az ujgur helyzetről + videó Gaudi-Nagy Tamás beszámolójával

2012, március 4 – 14:47

Nagyszabású konferenciát tartottak február 29-én Brüsszelben, az Európai Parlamentben, amely az Ujguriában (Kelet-Türkisztán) 1964-1996 között  végrehajtott 46 kínai atomkísérlet tragikus következményeivel foglalkozott.

A konferencia témája az Ujguriában 1964-1996 közötti kínai atombombarobbantás és annak drámai egészségügyi következményei voltak. Kína tulajdonképpen genocídiumot hajtott végre az ujgurokkal szemben.

A kísérletek központja Ujguriában (Hszincsiang) a Lop-nor környékén van immár negyven éve. Itt mintegy 46 kísérleti atomrobbantás volt 1964 és 1996 között, melyek közül 22-t az atmoszférában hajtottak végre. Ezek a kísérletek visszafordíthatatlan környezeti károkat okoztak már eddig is, ráadásul máig mintegy 200 ezren haltak vagy betegedtek meg sugárszennyezés miatt a környező vidékeken és a rákos megbetegedések száma drasztikusan növekszik.

A konferencián felszólalt az a professzor (Enver Tohti) , aki élete kockáztatásával csempészte ki a valóságot bemutató orvosi adatokat, ezért 20 évre elítélték távollétében.  Gaudi-Nagy Tamás is részt vett a konferencián és felszólalásában emberi jogokat, a nemzetközi jogot és az ujgur nép önrendelkezési jogát súlyosan sértő gyarmatosításnak és genocídiumnak nevezte azt, ami zajlik az 1949 óta kínai megszállás alatt álló, velünk szoros rokonságban álló ujgur nép ellen. Sürgette az ENSZ és az Európai Unió határozott fellépését a kőkemény elnyomás megszüntetése érdekében, amely a kísértetiesen hasonlít a Tibetben zajló folyamathoz.

A több száz fős, többségében ujgur és tibeti hallgatóság egyöntetű tetszését kiváltva kifejezte a magyar nép rokoni szolidaritását a szabadságküzdelmet vívó ujgur testvérek mellett és a magyarok elkötelezettségét annak érdekében, hogy a két testvérnép kapcsolatát szorosabbra vona, illetve segítséget adjunk a hozzánk hasonlóan szintén gyarmati sorban tartott ujguroknak. Tolmácsolta a résztvevőknek az Ujgur Világkongresszus elnökségi tagja Umit Hümit üdvözletét, akit két hete látott vendégül  Magyarországon Budaházy Györggyel együtt. Fontos feladatnak nevezte, hogy az ujgurok elleni jogtiprások szélesebb körben ismertté váljanak Tibethez hasonlóan.
Az eseményt követően Gaudi-Nagy Tamás Morvai Krisztinával közösen munkaebéd keretében tekintette át az ujgur helyzet részleteit és együttműködés lehetőségeit Dolkun Isa úrral, az Ujgur Világkongresszus főtitkárával, állandó EU képviselőjével és a konferencia szervezésében oroszlánrészt vállaló,  Képviselet Nélküli Nemzetek és Népek Szervezetének (UNPO, www.unpo.,org) képviselőjével. Megállapodásuk szerint az együttműködés folytatódik.
A konferenciáról szóló hivatalos közlemény és beszámoló angolul itt olvasható.

Itt nézhető meg Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás brüsszeli beszélgetése az ujgur konferenciáról, a székely autonómiáról és az EU diktatúráról

A következőkben pedig részletes ismertetés található az ujgur nép Kínával szembeni szabadságküzdelméről.

Ujguria megszállása

A megszálló kínai csapatok először 1759-ben érkeztek Kelet-Turkesztánba, és így ez a terület viszonylag későn integrálódott a Kínai Birodalomba, amit az 1768-ban kapott kínai neve, Hszincsiang (Újhatárterület) is jelez. Az új tartomány birodalomba történő beillesztése nehezen haladt, 1862-ig 42 jelentősebb lázadás zajlott, s ezek eredményeként végül kiűzték a kínai csapatokat.
1864-ben Kelet-Turkesztán kikiáltotta a függetlenségét, amit a Török Birodalom, Nagy-Britannia és Oroszország is elismert. Végül azonban 1876-ban visszatértek a kínaiak, és 1884-ben véglegesen annektálták a tartományt.

A 20. században két nagyobb elszakadási kísérletük volt az ujguroknak. Az egyik 1933-ban, amikor három évre sikerült függetlenné válniuk, a másik 1944-ben, ami öt évig, egészen 1949-ig tartott. Ám 1949. augusztus 27-én a Pekingbe tartó ujgur vezetőket szállító repülőgép lezuhant, és ezt követően a kínai csapatok visszafoglalták Hszincsiangot. Hszincsiang 1955-ben elnyerte az autonóm tartományi rangot, így a hivatalos neve napjainkig Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartomány.

A kommunista Kínából nehezen szivárognak ki hiteles információk. Az ujgur ellenállás Kínának nagy problémát jelent, mivel a terület elszakadása fontos ásványianyag- és energia-forrásoktól fosztaná meg Kínát. Sajnos az ujgurok helyzetével nemzetközi szervezetek, szakértők sem foglalkoznak érdemben több okból. Egyrészt az Ujguriában zajló megszállás súlyos emberjogi, másrészt gazdasági kérdéseket érint, amelyet inkább kerülgetnek, mint elemeznek a szakértők.

Jelenlegi állapotok

Kína egyrészt megakadályozza az információk áramlását a a világ felé, másrészt amit kijuttat, azt meghamisítja. Jellemző például, hogy az ujgurok számát a pekingi hivatalos források 3,9 millióra teszik, az ujgurok 20 millióra.

A kínaiak az élet különböző területein nagyobb előnyöket élveznek, mint az őslakos ujgurok, hiszen a tartomány gazdasági és pártvezetői mindkínai származásúak. A vezető, jobban fizető állásokat is kínaiak töltik be, valamint az új lakásokat is kiugró számban kínaiak kapják. A kínai betelepülés elsősorban a városokat érinti, ennek megfelelően a legtöbb kínai a tartomány fővárosában, Urumcsiban és annak környékén él.

Az ujgur népesség döntően vidéken él és főleg mezőgazdasággal foglalkozik. A tartományban 57,26 millió hektárnyi termékeny földterület van, melyből 48,01 millió hektár áll művelés alatt. A régió klímája miatt elengedhetetlen az öntözés, különösen figyelembe véve, hogy Kínának leginkább ezt a régióját sújtja az elsivatagosodás. A művelésre alkalmas földeken főleg gyapotot, kölest, krumplit, rizst, cirkot és gyümölcsöt termesztenek.

A népességgyarapodást a kormány rendkívül erőszakos intézkedésekkel szabályozza. Gyakran alkalmaznak kényszerabortuszt az ujgur nőknél, valamint akár börtönbüntetéssel is sújtható, aki megszüli harmadik gyermekét. Az embertelen beavatkozás ellen az ujgurok szervezetten kívántak fellépni, és az ujgur ellenzék 1998. május 10-én „Megszülettünk” címmel demonstrációt rendezett, ami ellen a kínai hatóságok keményen felléptek és még 1998. augusztus 2-án kivégezték Rapidzsan Hadzsint, a mozgalom vezetőjét.

Ujguria rendkívül gazdag erőforrásokkal rendelkezik, amelyek kiaknázását igazából csak mostanában kezdik el. Ez az egyik fő oka annak, hogy a tartomány nagyon felértékelődött Peking szemében. Az ujgur területen 122 féle ásványkincs található ugyanis, közülük az olaj, a földgáz, a szén, az ólom, a cink és az arany a legjelentősebb. Kína növekvő energiaéhsége miatt a fosszilis energiahordozók jelentősége a legnagyobb. Ujguriában hat jelentősebb olajmezőt tártak fel, amelyek harminc évre elegendő energiahordozót tartalmaznak a mai feltételezések szerint. Megfelelő kiaknázás mellett egy mezőből évi 1-1,5 millió tonna olajat lehet majd kitermelni. Kína jövőbeli terveiben tehát nagyon fontos szerepet játszanak Ujguria erőforrásai.

Az ujgur ellenállás

Az első jelentős ujgur nemzeti megmozdulásra 1990 áprilisában került sor Baren városában, amit a kínai hatóságok véresen levertek.Ehhez hasonló megmozdulásokra azóta több ízben is sor került Ujguriában, de ezekről kevés információ áll rendelkezésünkre, mivel a kínai média vagy nem számol be róluk, vagy csak nacionalista tüntetések feloszlatásának állítja be őket. Külföldi tudósítókat pedig nem engednek a lázongások helyszínére.

1993-ban már a radikálisabb hangok erősödtek fel. Március 15-én megalakult az Ujgurisztán Felszabadítási Frontja, amely 12 év alatt körülbelül 800 fegyveres akciót hajtott végre. Főleg rendőrőrsöket támadtak, de 1997-ben Pekingben is követtek el robbantásos merényletet. Mialatt Ujguriában egyre jobban megerősödtek a fegyveres ujgur szervezetek, az emigrációnak is sikerült erőre kapnia. 1995-ben képviseleti irodákat nyitottak Washingtonban és több nyugat-európai városban.
A Sanghaji Együttműködés azonban érzékenyen érintette az ujgur ellenállást, mivel ezután nem számíthattak támogatásra a közép-ázsiai iszlám országok kormányaitól. Az ujgur ellenállóknak tehát új szövetséges után kellett nézniük, ezt pedig leghamarabb a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom találta meg – a tálibokban. A mozgalom vezére, Hasszan Mahsum szövetséget kötött a tálibokkal, ennek értelmében 500 ujgur fegyveres kapott afganisztáni kiképzést.

Ezt követően 1999-ben a radikális ujgurok az al-Káidával is felvették a kapcsolatot, bin Ládennel is tárgyaltak, s az a megállapodás született, hogy a Kelet-Turkesztáni Egyesült Nemzeti Forradalmi Front 100 emberét az al-Káida fogja kiképezni. Vagyis 2001-ben körülbelül 600, a tálibok és az al-Káida által kiképzett ujgur fegyveres lehetett. (Közben ne feledkezzünk meg arról, hogy Kínában annyi rendőr és katona biztosítja a diktatúrát, hogy minden 5 ujgurra jut egy rendfenntartó.-szerk.) Legtöbbjüket Afganisztánban érte a 2001. őszi amerikai támadás, és közülük 22-t ma Guantánamón tartanak fogva: kiadatásukat Kína azóta is folyamatosan követeli. (Feltételezhető, hogy nem lenne jobb sorsuk Kínában sem, feltehetően halálbüntetés várna rájuk. - szerk.)

2001 szeptemberében a számtalan ujgur szervezet közül kettő biztosan a tálibok és az al-Káida szövetségese volt, Kína pedig azonnal kihasználta az ebben rejlő lehetőségeket. Az összes Kína-ellenes ujgur mozgalmat terroristának minősítették, még a békéseket is. 2001. október 11-én Peking kijelentette, hogy "a hszincsiangi szeparatisták elleni fellépés része a terrorizmus elleni háborúnak". Putyin orosz elnök el is fogadta ezt az álláspontot.

Ahogy az már lenni szokott, több ellenálló szervezet is alakult az ujgurok körében. Ezeknek egy része a békés megoldásokat hirdeti, és megelégedne az emberi jogok biztosításával. A többi szervezet azonban független országot szeretne és ennek érdekében fegyveres harcokat is folytatnak. A kisebb fegyveres akciókon, merényleteken kívül nagyobb megmozdulásokra is sor szokott kerülni. 2003. február 5-én és 6-án ilyen következett be Yinigben is, ahol 30 ujgur aktivista kivégzése után utcai harcok törtek ki, melyekben 70 ujgur halt meg és 140-en megsebesültek. A hivatalos pekingi verzió nacionalista tüntetésként igyekezett beállítani az eseményeket.

2001 óta a kínai kormányzat jelentős antiterrorista intézkedéseket vezetett be. Fegyveres utaskísérőket alkalmaznak egyes belföldi repülőjáratokon, a Sanghaji Együttműködés keretében pedig antiterrorista központ felállítását támogatták Taskentben, ahol kínai szakértők segítségével folyik a munka. A taskenti központ nem titkolt célja az ujgur mozgalmak belső-ázsiai támogatásának felszámolása.

A kínai kormányzat határozottan lép fel a terroristák ellen, csakhogy Peking minden ujgur mozgalmat terroristának tart, és azok aktivistáival emberjogi szempontból kifogásolható módon bánik. Még az Amnesty International 2004. júliusi jelentése is külön kifogásolta az ujgur politikai foglyokkal való bánásmódot, valamint a nagy számban alkalmazott kivégzéseket. Peking azonban mindezeket az eszközöket a terrorizmus elleni fellépés hatékony részének tartja.

Az ujgur emigráció békés ága

Az ujgur nemzeti mozgalom újjáéledésével együtt az ujgur emigráció is hallatni kezdte a hangját az 1990-es évek elején, abban bízva, hogy sikerül nemzetközi szintre emelni az ujgur problémát. 1992-ben rendezték az úgynevezett Lop-nor konferenciát, ahol a kínai atomkísérletek ellen tiltakoztak. A világ figyelmét nem a probléma teljes tálalásával kívánták felhívni Ujguriára, hanem a környezeti katasztrófára helyezték a hangsúlyt.

2004-ben felgyorsultak az események az ujgur emigráns csoportok körül. Szervezettebbek lettek, aminek fő motivációja az, hogy megszabaduljanak a Kína által rájuk sütött terrorista bélyegtől.

Az emigráns ujgur szervezetek fő központjai az Egyesült Államokban és Németországban vannak. A változások 2004 áprilisában indultak két szervezet összeolvadásával, amikor Erkin Alptekin meghirdette a békés ellenállás politikáját. Alptekin tekintélyes ujgur emigráns vezető, akinek az apja, Isa Jusuf Alptekin az 1940-es években a független ujgur kormány tagja volt. Maga Erkin Apltekin az 1970-es évekig Törökországban élt, majd átköltözött Németországba, és mára nyugaton is elfogadott ujgur vezetővé vált.

Mialatt az ujgur emigráció meghirdette a békés ellenállás politikáját, Kína erődemonstrációba kezdett Hszincsiangban, amivel tulajdonképpen egyértelmű jelét adta annak, hogy mennyire érzi nagy nyomásnak Kína ezeket a békés módszereket. Kína többek közt 2004 augusztusában „Kelet-Turkesztán Ellenőrzése” elnevezésű hadgyakorlatot tartott, amelyen az ellenállókkal szembeni fellépést gyakoroltatták a hadsereggel.

A kínai erődemonstrációra válaszul szeptember 11-én több ujgur vezető újabb békés megmozdulással válaszolt: megismételték a békés ellenállásra való felszólítást. Ezután bizonyos változások következtek be, ugyanis szeptemberben Washingtonban megalakult az emigráns ujgur kormány Amvar Jusuf Turani vezetésével, majd röviddel ez után 2004. október 8. és 10. között Münchenben létrejött az Ujgur Világkongresszus, mely az összes ujgur képviseletét tűzte ki célul. A kongresszus elnökének Er-kin Alptekint választották. Kérdés, hogy ezek az előremozdulások valóban előrelépést jlentenek a függetlenségért vívott harcban, vagy pusztán látszatintézkedések a nagyvilág számára?
Az emigrációnak a békés megoldásokat kereső hívei az Ujgur Világkongresszus irányításával elsősorban megfelelő stratégiát igyekeznek adni a szabadságmozgalomnak, melyet leginkább a Free Tibet mozgalom analógiájára szeretnének formálni. A kongresszus kategorikusan tagadta Peking vádjait, miszerint terroristák lennének, és elítélte a terrorizmus minden formáját. Mindemellett követelték, hogy Kína tartsa tiszteletben az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint az Amnesty International jelentésére hivatkozva követelték a kivégzések felfüggesztését is. Kínában ugyanis közvetlenül a kongresszus előtt 50 ujgur aktivistát végeztek ki.
Kína a kongresszus miatt élesen bírálta Németországot is, mivel Peking álláspontja szerint a németek teret biztosítanak terrorista szervezkedéseknek és csoportoknak, amelyek Kína elleni támadásokat terveznek.

A békés ellenállás egyik nagy előrelépésének tartják, hogy tavaly az emigráció egyik prominens tagját, Rebíja Kadír asszonyt jelölték a Nobel-békedíjra és George Bush is hivatalosan fogadta. Mindazonáltal a fegyveres összecsapások sem szűntek meg a kínai kormányerők és a különböző ujgur fegyveres szervezetek között. 2007 januárjában 19 halálos áldozatot követelő összecsapás tört ki, amikor a kínai hatóságok rajtaütöttek a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom kiképzőtáborán. Az ekkor foglyul ejtettek közül hármat még tavaly novemberben kivégeztek.

Tehát az ujgur ellenállás több szinten is zajlik. Az események nyomonkövetése nem egyszerű, de egyre több olyan forrásra lehet bukkanni, ahol nem a pekingi álinformációk jelennek meg, hanem hitelesebb adatokat is találhatunk. Ezekkel kapcsolatban ajánljuk a cikk végén a kapcsolódó hivatkozásokat (linkeket).

A CNN filmje az Ujguriában végrehajtott kínai atomkísérletekről:

Kapcsolódó

(Szent Korona Rádió Bernát Péter: Az ujgur kérdés és ami mögötte van c. cikke felhasználásával, ami megjelent a Nemzet és Biztonság című folyóirat 2008. áprilisi számában)

Tags: