Elegyengetődik –e az ügyvéddé váláshoz vezető göröngyös út?

Alig másfél év telt el azóta, hogy hatályba lépett az 1998. évi XI. törvény ügyvéddé válást szigorító rendelkezése, melynek bevezetéséről akkor a JogiForum is elsők között adott hírt.

A hatályba lépéstől eltelt idő rövidsége ellenére ismét terítékre került az ügyvéddé váláshoz kötelező gyakorlati idő felülvizsgálata-igaz, teljesen más megfontolásból. Az Országos Bírói Hivatal elnöke, Dr. Handó Tünde előterjesztése nyomán indult meg a módosítási folyamat, melynek célja az lett volna, hogy a kényszerűen nyugállományba vonuló bírák az egy éves gyakorlati idő mellőzésével ügyvédként maradhassanak a szakmában.

2012. júniusában az ügyvédség elektronikus levél formájában kapta meg Dr. Répássy Róbert Államtitkár Úr tájékoztatását a módosítás tervezetről, melyhez a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének állásfoglalását is megküldték. Ezen levélben Dr. Bánáti János Elnök Úr az OBH elnökének módosító javaslatával egyetértve a javaslatot nemcsak a bírákra, hanem az ügyészekre is kiterjesztette volna.

2012. július 31-től vált elérhetővé a KIM honlapján az ügyvédi törvény 13. § (3) d) pontját módosító előterjesztés, mely kibővített formában már valamennyi jogi szakterületről érkező jelentkező esetében eltörölné a jelenleg hatályos egy éves időtartamot.

A jogiforum.hu értesülései szerint a minisztériumban a közelmúltban zárult le az egyeztetési folyamat a témában. Számos reagálás valamint egymással szöges ellentétben álló vélemények és érvek érkeztek a nyár folyamán, melynek eredményeképpen az előterjesztés jelen formájában több, mint valószínű, hogy nem kerül benyújtásra, annak átdolgozása várható.

Ennek oka nemcsak a szakmából érkező eltérő álláspontok feloldásának és újragondolásának szükségességében keresendő, hanem indokát képezi az is, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége egyetért ugyan a céllal, de álláspontjuk szerint a törvényszöveg jelen formájában nem elfogadható, hiszen nem felel meg a megfogalmazott céloknak.

A MÜK honlapján található tájékoztatás szerint a legnagyobb gond a jelenlegi javaslattal az, hogy azoknak a szakvizsgázott jogászoknak is lehetőséget adna az ügyvédi hivatás gyakorlására, akik esetleg több éve vagy évtizedek óta nem dolgoznak a szakmájukban, holott jelenleg a jogszabály alkotás dinamikája és a jogszabályi környezet folyamatos változásai megkövetelné azt, hogy a leendő ügyvéd naprakész elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezzen a hivatás gyakorlásához.

Ezért a MÜK honlapján található tervezet három évben maximalizálná a szakvizsga megszerzésétől az ügyvéddé válás iránti kérelem benyújtásáig eltelhető időt.

De tekintsünk csak vissza egy pillanatra a 2010-es módosításra. A Dr. Vitányi István (FIDESZ) és Dr. Rubovszky György (KDNP) képviselők nevével fémjelzett javaslatot megelőzően számos vita zajlott a jelenlegi, egységes jogi szakvizsga rendszer specializációját érintően.

Mivel a szakvizsga rendszer maradt a régi formájában, azért, hogy valamilyen különállást biztosítsanak az ügyvédi hivatásnak, 2010. őszén benyújtásra került egy akkor még két éves gyakorlati időtartamot előíró törvényjavaslat.

A dolog pikantériáját az adja, hogy 2011. január elsején életbe lépett jogszabály módosítás számos kollégának kényszerűen megváltoztatta a terveit. Hiszen az a 2007- ben végzett jogász, aki a diploma megszerzését követően jogi előadóként helyezkedett el abban a reményben, hogy a szakvizsgát követően saját ügyvédi praxist nyit majd, nem volt rá lehetősége, hiszen röviddel az utolsó szakvizsga letételét követően életbe lépett a jelenleg is hatályos szabály. Így az érintett szakvizsgázott jogászok nagy része alkalmazott ügyvédként helyezkedett el, az ő esetükben például további kételyeket vetne fel egy olyan módosítás, mely most egy tollvonással eltörölné ezt a kötelező egy éves időt.

Az eredeti javaslat legnagyobb kritikája az volt, hogy miért csak a bírák képeznének kivételt, miért nem terjesztik ki a klasszikus jogi szakmákban tevékenykedőkre is. Azonban a tapasztalat az, hogy a szakmán belül más területen tevékenykedő jogászok, mint például a közjegyzők esetében nem jelentkezik kifejezett igény a hivatásrendek közötti ilyen típusú átjárásra. A közjegyzők jellemzően élethivatásszerűen gyakorolják szakmájukat, a valóságban nagyon ritka, hogy valaki több éves közjegyzői működés után úgy dönt, hogy ügyvédként folytatja tovább.

Érdekesség, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara Elnöke a 2010-es módosítást is támogatta, illetve a jelenlegi, OBH elnöke által indítványozott javaslattal is egyetért.

A jogiforum.hu megkeresésére Dr. Bánáti János Elnök Úr az alábbiakat nyilatkozta:

„Az Ügyvédi törvény 2010. decemberi módosítása nem a kamara kezdeményezésére történt, de az abban foglaltakat támogattuk és az Elnökség képviseletében személyesen is támogattam.

Ebben az időpontban azonban még nem voltak ismeretesek azok a kormányzati elképzelések, melyek a bírói és ügyészi kar 62. életévet betöltött tagjainak kényszer-nyugdíjazását eredményezte. Ezen jogszabályi környezet új helyzetet teremtett. Az egyéb okokat most nem részletezve a hivatásrendi szolidaritás minimumát jelentette, hogy támogattuk dr. Handó Tünde - az OBH elökének - azon kezdeményezését, mely a bírák és ügyészek vonatkozásában az egy éves várokozási idő eltörlését javasolta.

Elnök Asszony törvénymódosítási kezdeményezését a jogalkotásért felelős KIM továbbfejlesztette és az Ütv. 13. § (3) bek. d/ pontjának teljes eltörlését indítványozza. Ebben a formában ezt a törvény kezdeményezést már a MÜK Elnöksége és személy szerint én sem támogatom.

Az előterjesztés e körben azt fogalmazza meg, hogy „a klasszikus jogi szakmákban gyakorlattal rendelkezők tekintetében indokolt az ügyvéddé válás feltételeinek módosítása, különös tekintettel arra is, hogy e szakmákban vizsgálat tárgyát képezi a megfelelő szakmai tudás és az érintettek megfelelő gyakorlati tapasztalatokat sajátíthatnak el munkájuk során.”

A KIM által e helyes cél mellett megfogalmazott szövegjavaslattal nem tudok egyetérteni az alábbiak okán: Az előterjesztés indokolása arra hivatkozik, hogy „egyetlen jogi pályáról érkező kérelmező esetében sem” szükséges feltétel az egy éves ügyvédi, ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi joggyakorlat. Ez az indokolás azonban csak arra az esetkörre vonatkoztatható, ha a kamarai felvételt kérő, valóban más jogi pályáról érkezik, azaz a bejegyzését megelőző években más jogi pályán szakmai gyakorlatot szerzett. 

Előfordulhat azonban, hogy a kamarai felvételt kérő évtizedekkel korábban megszerzett jogi szakvizsga után nem dolgozott jogi pályán. Az elmúlt évek, évtizedek a teljes joganyag megújításával jártak, ezért a megbízók érdekeivel ellentétes, ha ügyvédi bejegyzést nyerhet olyan személy, aki a felvételt megelőzően nem szerzett a hatályos joganyagból megfelelő gyakorlatot.

Minderre figyelemmel azt javasoltam, hogy kizárólag - egyéb törvényi feltételek mellett - az legyen felvehető ügyvédnek, aki a kérelem benyújtása előtti három évben legalább egy évet jogi végzettséghez kötött munkakörben dolgozott.”

Gaudi Nagy Tamás ügyvéd, parlamenti képviselő (JOBBIK) aki másfél évvel ezelőtt módosító javaslatában a megoldás kulcsát egy, az ügyvédi kamara által előírt vizsga bevezetésében látta, jelen tervezet kapcsán az alábbiakat nyilatkozta a jogiforum.hu megkeresésére:

„Nyilvánvaló, hogy lépéskényszert eredményezett a bírák jelentős számú nyugdíjazása és a módosítás hátterében is ez állhat. Magam részéről a Kamarai Kar állásfoglalását is ismerve és egyben az ügyvédi törvény specialitásának tudatában, olyan jellegű módosítást tudok csak támogatni, ahol nevesítetten szerepel a bírák, ügyészek számára biztosítjuk a felmentést az 1 évi joggyakorlat alól, azonban elfogadhatatlannak tartom azt, hogy a többi jogászi  hivatásból és ügyvédi tevékenységből történő váltás esetében ez a korlát eltörlésre kerüljön. 

Álláspontom szerint ebben az esetben hasonló jelenség lesz tapasztalható, mint a 90-es évek elején, amikor egységessé vált a szakvizsgarendszer és boldog-boldogtalan áramolhatott ügyvédi pályára, olyanok is, akik még életükben semmilyen minőségben nem találkoztak ügyvédi tevékenységgel, ügyvédi munkáról alapvető fogalmaik sem voltak, egyébként az olyan típusú jogi ügyintézők, akik kontradiktórius eljárásban még soha nem jártak el és nem rendelkeznek alapvető ismeretekkel ezen a téren, ezért elengedhetetlen feltétel a joggyakorlati idő előírása.

Mindazonáltal nem állna távol tőlem egy olyan javaslat sem, amely minden hivatás rendre kiterjesztené az 1 éves joggyakorlati időt, minden típusú, más pályáról érkező jogászra kiterjesztené az 1 éves joggyakorlati időt figyelemmel arra, hogy a működő ügyvéd mellett eltöltött 1 éves gyakorlati idő során a korrekt és tisztességes, szakmailag szabatos ügyvédi munkához szükséges ismeretek elsajátítása lehetővé válik. Ismerve a jelen helyzetet, nyugdíjazás miatti nagyszámú bíró elbocsátását és szabad pályára kerülését, azonban méltánytalannak tartom a tapasztalt bírák számára joggyakorlati idő előírását.”

A fentiek okán az sem kizárt, hogy az ügyvédi törvény ez irányú módosítása még egy darabig várat magára, hiszen kétségtelenül meg kell vizsgálni a különböző érveket és ellenérveket. Időközben az Alkotmánybíróság megsemmisítette a bírák nyugdíjazásának szabályozását, így a legfontosabb lesz talán annak vizsgálata, hogy egyáltalán tényleg szükség van-e jelen helyzetben egy ilyen módosításra.