Izsák Balázs, SZNT elnök és Tőkés László : 2013 legyen az autonómia éve

Beszéd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület bővített közgyűlésének tíz éves évfordulóján

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!*
Kedves Barátaim, emlékező magyarok!
           
 Üdvözlöm Tőkés László gondolatát: legyen a 2013-as év az autonómia éve. Ez az év többszörösen is kerek évforduló. Itthon az autonómia-mozgalom tízéves évfordulóját ünnepeljük, hamarosan tízéves lesz a Székely Nemzeti Tanács is, egész Európa pedig arról emlékezhet meg, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése húsz évvel ezelőtt fogadta el az 1201/1993 számú ajánlást, amelyből ugyan nem lett az Emberi Jogok Európai Egyezményének kiegészítő jegyzőkönyve, de amikor felvették az Európa Tanácsba, Románia kötelezettséget vállalt a teljesítésére. Az ajánlás 11.-ik cikkében kimondja, hogy, azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek. Ez nem más, mint az egy régióban többséget alkotó nemzeti közösség joga a területi autonómiához. Ugyancsak az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése fogadta el tíz évvel ezelőtt - egy másik évforduló - az Andreas Gross jelentése alapján készült, híres 1334/2003-as számú ajánlást, amely a kisebbségek autonómiáját, mint a konfliktusok megelőzésének eszközét jelöli meg. E kettős évfordulóra való tekintettel kértük az Európa Tanács tisztségviselőitől, hogy az autonómia európai évévé tegye az Európa Tanács a 2013-as évet. Ezt a kérést arra hivatkozva hárították el, hogy nincsen hagyománya az Európa Tanácsban az egyes évek elnevezésének.
           
 Ettől függetlenül az Európa Tanács fontos nemzetközi fóruma lesz az autonómia küzdelemnek a jövőben is. Hadd említsem fel példaként, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének januári ülésszakán, Gaudi-Nagy Tamás azon kérdésére válaszolva, hogy kiáll-e a székelyek autonómia törekvése mellett, Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára három fontos dolgot mondott: egyrészt azt, hogy nem ismeri a Romániai állapotokat, de kiáll minden kisebbség mellett, és azt, hogy kisebbségi ügyekben a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény a meghatározó. Egy fontos idézet következik a válaszból: „Természetesen be kell tartassuk a Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeket”.
           
A mi kötelességünk pedig, hogy tájékoztassuk az Európa Tanácsot, kiemelten Thorbjørn Jagland urat a romániai állapotokról. Arról, hogy Románia húsz év alatt sem teljesítette az Európa Tanácsba történt felvételekor tett kötelezettségvállalásait, és az 1201/1993 számú ajánlás gyakorlatba ültetéséről még a párbeszédet is elutasítja.  Mi több, az Európa Tanács ajánlásait a román állam intézményei rosszhiszeműen kezelik. Erre vonatkozóan egy konkrét példával tudok szolgálni. A Székely Nemzeti Tanács törvénykezdeményezését Székelyföld autonómiájára vonatkozóan Románia szenátusa elutasította. A döntés egyik dokumentuma a parlament Törvényhozási Tanácsának negatív véleményezése, amely az elutasítás mellett, - meglepő módon - éppen az autonómiához való jogot megfogalmazó 1201-es ajánlásra hivatkozik. Azt állítja ez a véleményezés, hogy az ajánlás 12.-ik cikke elutasítja a nemzeti kisebbségek kollektív jogait. Az idézett cikkelyt azonban át kellett írniuk, meg kellett hamisítaniuk, hogy az alátámassza a saját, elfogult és retrográd viszonyulásukat a kollektív jogokhoz. Románia Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa meghamisította az Európa Tanács egy, a védelmünkben elfogadott dokumentumát, hogy azt ellenünk használhassa!
           
 Büntető feljelentést tettem ezért a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság melletti Ügyészségen, és január elején meg is kaptam a választ. Nem indul eljárás az ügyben, mivel a Törvényhozási Tanács „csak konzultatív testület” és a véleményezése nem jár jogkövetkezményekkel. A Bukaresti Fellebbviteli Bíróság melletti Ügyészség főügyészéhez címzett fellebbezésemben feltettem azt a kérdést, ugyan mi szükség van a Törvényhozási Tanácsra, ha a törvényjavaslatokhoz csatolt véleményezésének nincs jogkövetkezménye? Ezek konzultatív jellege nem mentesíti a Törvényhozási Tanács elnökét az igazmondás kötelezettsége alól, az alól a kötelezettség alól, hogy ne tévessze meg a törvényhozót. A törvényhozó hatalom félretájékoztatásának rendkívül súlyos és káros következményei vannak. Románia Szenátusának félrevezetése, nemzetközi dokumentumok meghamisításával, egy rendkívül súlyos következményekkel járó bűncselekmény, abban az értelemben, ahogy azt a Büntető Törvénykönyv 146. cikke megfogalmazza. A Büntető Törvénykönyv 146. cikke értelmében rendkívül súlyos következményekkel járó bűncselekménynek minősül egy közhatóság működésében előidézett súlyos zavar. Márpedig a nemzetközi dokumentum meghamisítása gátolja Románia Európa Tanáccsal szemben vállalt, az 1123 számú határozat 13. cikkébe és a 176/1993 számú véleményezésben foglalt kötelezettségeinek teljesítését. Ilyen módon veszélyeztetett Románia nemzetközi szavahihetősége is. Ez áll a fellebbezésben, és benne kell lennie a tájékoztatásban, amelyet Thorbjørn Jagland úrnak, és az Európa Tanács tisztségviselőinek elküldünk az 1201/1993 számú ajánlás elfogadásának huszadik, az 1334/2003 számú ajánlás elfogadásának tízedik évfordulóján. 
          
Tíz évet foglal keretbe a bevezető mondatom, és az, amit elbeszéltem Önöknek a legfrissebb eseményekről. Beszéljünk arról is, ami közben történt. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiáját megkerülhetetlen kérdéssé tette a közéletben. Az ország és a nagyvilág szeme előtt kirajzoltuk Székelyföldet Románia és Európa térképen. A közélet olyan változáson ment át, hogy a 2003 előtti idők soha nem hozhatók már vissza.
A méltánytalanul elfelejtett Dr. Csapó Józsefnek köszönhetően megfogalmaztuk a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentumát: Székelyföld autonómia- statútumát. A tervezetet az alakuló települési székely tanácsok megvitatták, javaslatokat tettek a kiegészítésére, így ma, a székelyek autonómia-törekvésének leghitelesebb dokumentuma is. Világosan tartalmazza azt, hogy mit akarunk, és miért akarjuk. Leírja az autonóm Székelyföld intézményeit, azok hatáskörét és működését, de megfogalmazza Székelyföld autonómiájának célját is. A statútum első pontja kimondja: Történelmi azonosságának kifejezéseként, polgárai esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, a magyar nemzeti önazonosság védelmében, Székelyföld lakossága önkormányzati közösséggé alakul.”   
           
 Mi hát a székely autonómia célja? A magyar nemzeti önazonosság védelme. Azért akarunk autonómiát, hogy szabadon dönthessünk a mi dolgainkban, és mindeközben Székelyföld megmaradjon magyarnak. Ez a Székely Nemzeti Tanács – ha úgy tetszik kőbevésett – válasza mindazoknak, akik nem akarják érteni: a székely az magyar!  
             
Fodor Imre elnöksége idején szervezi meg a Székely Nemzeti Tanács azt a népszavazást, amelynek során Székelyföld megkérdezett 210.000 lakójának 98%-a mond igent az autonómiára, és amely ma is fontos hivatkozási alap az autonómia küzdelemben.
             
 Nem fogok minden fontos eseményre kitérni, hiszen nem célja ennek a rövid áttekintésnek, hogy a Székely Nemzeti Tanács tíz éves történelmét ismertesse. Inkább a jövőbe néznék a befejező gondolat előtt. Naponta beszélünk az Európai Polgári Kezdeményezésről, arról, hogy miképpen lehetne ezt az új eszközét az európai demokráciának az autonómia törekvések előmozdítójává tenni. Igazat adok az előttem szóló Ágoston Andrásnak: a kisiklatás veszélye fennáll. Káros az energiák lekötése olyan mozgalmakban, amelyek vagy azért meddők, mert nem az EU jogalkotási hatáskörében próbálnak jogszabályt kezdeményezni, vagy azért mert azok a nemzeti közösségek önrendelkezésének ügyét nem előre viszik, hanem gátolják.

 Csakis érdemi, a célokra, a tartalomra irányuló együttműködéssel lehet jó eredményt elérni. A gondolkodásra, a koncepcióra kell helyezni a hangsúlyt, és akkor lehetséges a jó szakmai együttműködés is, és csakis előremutató, jó terveket szabad támogatni. 

 Székelyföld elemi érdeke, hogy a nyelvi, nemzeti, kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók érdekeit, regionális identitását európai szintű jogszabály védje. Ezt el lehet érni, ha mindannyian akarjuk. Oda kell figyelnie mindenkinek arra, hogy a közigazgatási reform ürügyén, Székelyföldet egy román többségű régióba tagolnák be, amelyen belül a székely-magyar közösség részaránya mindössze 29%. Románia arra készül ezzel, hogy megszegje a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, de azt a Kisebbségi Keretegyezményt is, amelyről épp most mondta el az Európa Tanács főtitkára:
           
„Természetesen be kell tartassuk a Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeket”.
           
Eltelt tíz év az erdélyi autonómia mozgalmat elindító szatmári nagygyűlés óta. Ma még nagyobb lendületre, még több akaratra, még nagyobb összefogásra van szükség, mint tíz évvel ezelőtt. Meg vagyok győződve, hogy az erdélyi magyarság háromszintű autonómiáját, és ezen belül a székely szabadság intézményi keretét, Székelyföld területi autonómiáját meg fogjuk teremteni.
              
Köszönöm, hogy meghallgattak!
           
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
* Elhangzott Szatmárnémetiben, 2013. február 2.-án, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület bővített közgyűlésének tíz éves évfordulóján.