Gaudi-Nagy Tamás vezérszónoki felszólalása az alkotmányozásról
A felszólalás szövege:
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Honfitársaim, elcsatolt területeken innen és túl! Hungaria semper libera: Magyarország örökké szabad. Történeti alkotmányunk jogrendszere a biztosítéka a nemzet szabadságának, önrendelkezési jogának, ezt senkinek sincs joga feladni, sem csorbítani. Milliónyi szív, lélek és szempár követi a magyar alkotmányosságról szóló vitát, Isten és a nemzet szigorú mércéjének való megfelelés a tét. Harminchárom nemzedék által írt történelem ítélőszéke előtt állunk mindannyian, ezért nyíltan, egyértelműen, megalkuvás nélkül és nagyjaink szelleméhez méltóan kell fogalmaznunk.
A 2010. május 14-én megalakult Országgyűlés történelmi felelőssége és kötelessége, hogy helyreállítsa végre az 1944. március 19-én megszakadt jogfolytonosságot a magyar nemzet érdekeit óvó Szent Korona-tan elvein működő állammal, és újraélessze a történeti alkotmányosságunk elveit, értékeit Magyarország megmentése és emelkedő pályára emelése érdekében. Deák Ferenc szavaival szólok: "Mi visszaköveteljük ősi alkotmányunkat, melynek alapelveit századok szentesítették. Mellettünk jog és törvények állanak." Kötelességünk, hogy a nemzet lezárt kincsesládájából kiemeljük az ott szunnyadó közjogi értékeinket, és azokra is támaszkodva szívós küzdelemben visszaszerezzük a nemzet önrendelkezési jogát, amelyet még nem szereztünk vissza, a jelenlegi félgyarmati függő állapotból kitörjünk. Meg kell vonni végre az önkényuralom és az elmaradt rendszerváltoztatás időszakának mérlegét.
A "törvénysértés jogot nem alapít" elv alapján a nemzet ellen elkövetett bűnök nem maradhatnak büntetlenül. A nemzeti érdekek csorbításával ebül szerzett előjogok és vagyonszerzések felszámolandók, a kisemmizetteknek pedig arányos jóvátétel jár, és végre a magyarság életesélyeit feltétlenül biztosító garanciák be kell hogy épüljenek a jogrendszerbe. A közjó, a társadalmi igazságosság, a nemzet egészének szolgálata és a nemzeti önrendelkezés biztosítása kell hogy legyen a legfőbb államcél, azon nemzetrészeink tekintetében is, amelyeket igazságtalan diktátumokkal szakítottak el. Ezek az elvárások több mint két évtizede már megkerülhetetlen követelmények a mindenkori kormányzó pártokkal szemben. Mindezeket a programjában is rögzíti a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amely éppen azért került be tavaly a nemzet Házába, hogy a nemzet lelkiismereteként kikövetelje a valódi rendszerváltozást.
A joghelyreállítás és a valódi rendszerváltás követelményének a most előttünk fekvő alkotmánykoncepció nem felel meg. Időközben egyértelművé vált, hogy lemondtak kötelező érvényéről, csak vitaanyaggá vált. Tehát úgy tűnik, hogy eszmélés zajlik a kormányoldalon, mégsem lehet történetietlen alkotmányt oktrojálni a nemzetre. Ezért töretlen hittel és optimizmussal veszünk részt a vitában, bízva abban és küzdve azért, hogy egy olyan alaptörvény kerüljön elfogadásra, amely helyreállítja a történelmi jogfolytonosságot, és modern keretek között ezeréves történeti alkotmányunk elveit, rendelkezéseit juttatja érvényre. Mi a sarkalatos törvények sorozatát, a Corpus Juris Hungarici, a magyar jog testének legértékesebb részeit, többek között az Aranybulla, a Hármaskönyv egyes részeit tekintjük alkotmánynak, ezért az alkotmány kifejezést kerüljük, következetesen az alaptörvény megjelölést használjuk.
Ma nincs ugyan alkotmányozási kényszer, viszont a történeti alkotmány helyreállításának kényszere áll fenn. Emellett nemcsak a Jobbik és a rá szavazó közel 900 ezer ember tett hitet, de az elmúlt években növekvő számú civil szervezet is, köztük többek között a Magyarok Világszövetsége és a Magyarok Szövetsége is. Múltbeli klasszikusok nyomán a jelenkor kiváló közjogászai évek óta megalapozott szakmai alátámasztását adják történeti alkotmányunk helyreállításának, utalok itt Zétényi Zsolt munkásságára, akinek a történeti alkotmányról szóló, örök érvényű művét a kezemben tartom (Felmutatja.), és amely foglalata mindannak a tudásnak és tapasztalatnak, ami ezen a téren felhasználható.
Miért kell történeti alkotmányunknak érvényesülni? Mert az elmúlt, zivataros évszázadokban bebizonyosodott, hogy történelmi alkotmányosságunk olyan közjogi környezetet teremt, amely a hódító, gyarmatosító törekvéseket gátolni képes; mert helyre kell állítanunk nemzetünk szétvert szakrális alapjait, visszaszorítva az egyéni önzést és gátlástalanságot; mert a Szent Koronán keresztül szerves fejlődés révén kialakult, a világon egyedülálló, több mint ezeréves alapokra lehet visszavezetni államiságunkat és jogrendünket; mert elvei által korlátozhatjuk a politikai elit uralmát; mert minden szempontból modern és rugalmas kereteket ad a jogrend kialakítására, az állam szervezésére, mint azt Nagy-Britannia példája is mutatja; mert a jelenlegi alkotmány nem ad garanciákat a nemzet gazdasági önvédelmére, saját érdekei kifejezésére, a nemzet tagjainak egymás iránti szolidaritására; mert a parlamentáris demokrácia az egész világon kiüresedett hatalomgyakorlási technikává vált, a szereteten és szolidaritáson alapuló eszmék szükségesek, amelyhez kiváló mintát ad a történeti alkotmány; mert korlátozni kell a nemzeti erőforrásokat elszivattyúzó, nemzetek feletti pénztőke uralmát; mert biztos szellemi alapok, önazonosság, értékalapú újjászületés nélkül nemzetünk nem emelkedhet; és - végül, de nem utolsósorban - mert a jelenlegi alaptörvény is ideiglenesnek minősíti saját magát.
Tehát egy olyan alaptörvény kell, amely az alkotmányosságot helyreállító, 1920. évi I. törvény mintájára a jelenlegi kommunista gyökerű és liberális szellemű alaptörvényt hatályon kívül helyezve megnyitja a valódi alkotmányosság régi-új útját, a történeti jogfolytonosság helyreállításának hosszú, tartós és következetes folyamatát.
Ez a vita nem öncélú jogászkodás, különböző, homályosnak tűnő jogi fogalmak mentén vívott politikai csetepaté, hanem az utóbbi évtizedek legfontosabb alapkérdéseiről szól: kíván-e a nemzet a szabadság, az önrendelkezés és a kiteljesedett minőségi emberi lét feltételeit biztosító, életet adó alkotmányos gyökereihez visszanyúlni, vagy hagyja magát sodortatni, kiszolgáltatni a globalizáció béklyójában vergődő világ nagy részét ördögien irányító erőknek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a kérdés, ahol az utókor név szerint fogja számon tartani azokat a képviselőket, akik kiálltak a jogfolytonosság helyreállításáért, és név szerint fogja számon tartani azokat, akik megtagadták ezeréves alkotmányunkat. A kérdés most elsődlegesen nem is az, hogy hogyan foglalunk állást alkotmányozás ürügyén állami berendezkedés és alapvető jogok, intézmények kérdéseiben, az első legfontosabb kérdés az, hogy megtagadjuk-e saját múltunkat, vagy - vállalva Árpád, Szent István, Mátyás, Bocskai, '48 és '56 örökségét - visszatérünk-e történeti alkotmányunkhoz, meghatározva ezzel az elkövetkező emberöltők magyar politikájának stratégiáját.
Ez a fontossági sorrend határozza meg felszólalásomat: először a jogfolytonosság helyreállításának kérdését tárgyalom a továbbiakban, utána pedig értékelem a koncepciót, a Jobbik álláspontját pedig később vezérszónoki keretben két felszólaló képviselőtársam, az általános vita keretében pedig a felszólaló képviselőtársammal együtt tesszük meg. Arról pedig már beszéltem a kisebbségi álláspont előadása körében, hogy a Jobbik milyen küzdelmet folytatott eddig az alkotmányozás folyamatában - reméljük, hogy nem eredménytelenül.
A magyar állam létezésének kezdetétől 1944. március 19-éig jogfolytonos alkotmánnyal rendelkezett. A jogfolytonosságot 46 év fél- és illegitim, 21 év átmeneti időszak szakította meg. Tehát történelmi kötelessége az Országgyűlésnek, hogy ezt a jogfolytonosságot helyreállítsa. Ez az alaptörvény, amellett, hogy helyreállítja a jogfolytonosságot, az ősi alkotmány hatályát nem érintve modern keretek között kell hogy újrafogalmazza a társadalom és közhatalom viszonyát, az állampolgárok szabadságjogait, az állam szervezeti és intézményrendszerét. A jelenlegi Magyarország ugyanis nem jogfolytonos sem Szent István, sem Szent László, sem Hunyadi Mátyás Magyarországával, az utóbbi húsz év kormányzatai pedig a súlyos bűnökkel és mulasztásokkal terhelt 1946. évi köztársasággal vállaltak jogfolytonosságot.
A magyar államiság alkotmányos alapja a Szent Korona által megtestesített törvényesség. A Szent Korona és a magyar állam, valamint a Szent Korona és a nemzet azonos. A Szent Koronához kötődő közjogi rendszerünk alapja, a Szent Korona-tan a magyar történeti alkotmány alapelveinek közös elnevezése. A történeti alkotmányunk egyébként eleget tesz az eszményi alkotmányossági követelményeknek, úgymint népszuverenitás, népképviselet, hatalmi ágak szétválasztása és egyensúlya, törvények uralma és törvény előtti egyenlőség. Az alaptörvénynek ezeket a jogelveket kell kifejezésre juttatnia és érvényesítenie.
(11.30)
A korlátozott és osztott, ellenőrzött hatalomgyakorlás elve - ezért nem tudott a magyar történelemben meggyökeresedni egyetlenegy abszolút monarchia, abszolút hatalom sem. Szabadságharcaink mindenkor alkotmány-helyreállító szabadságharcok voltak, amelyek bukásuk ellenére is a kivívott közjogi kiegyezésekkel elérték a történelmi magyar alkotmány helyreállítását, elhárították az abszolutista törekvéseket.
Hatalomátruházás elve, ahol a nemzet és a nemzet nevében hatalmat gyakorlók elismerik a Szent Korona néptől származó szuverenitását, és azt a hatalom forrásának tekintik.
Állam- és nemzeti függetlenség elve - ez Magyarország örök célja és szellemisége. Népcsoportok egyenjogúságának elve. Önkormányzatiság elve, amely megfelelő ellensúlyt jelent a központosítással szemben. "Törvénysértés jogot nem alapít" elve. A szerves jogfejlődés, alkotmányos hatalom jogfolytonosságának elve. Önkényuralmi időszakok után ugyanis törvénnyel nyilvánítottuk érvénytelenné az önkény jogalkotását. Több példa van ilyenre, 1867, 1791, 1687 és 1920.
Közjó és igazságosság mint államcél meghatározása. Minden állami intézkedés a nemzetet megtestesítő Szent Korona érdekében kell hogy történjen.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
Ősiség elve. A nemzet fennmaradásához szükséges föld, természeti kincsek, víz, ásványi anyagok, energiahordozók felett a tulajdonjog korlátozott, ezek a Szent Korona védelme alá tartoznak, a nemzet hosszú távú céljait szolgálják.
És végül az alkotmányellenes hatalomnak való ellenállás elve, az ehhez való jog. A nemzetnek nemcsak joga, hanem kötelessége is az alkotmányellenes hatalommal szembeszállni, az alaptörvénynek ezért biztosítani kell ezt az egyéni és kollektív jogot az Aranybulla szellemében.
Az alkotmányos ellenállás elvét a népszavazás azon formája is biztosíthatja, hogy a nemzetközi szerződések által előírt érdekek és a nemzeti érdek ütközése esetén jogosult legyen a nép saját sorsáról dönteni. Ezt, az ellenállás jogát érvényesítették azok is, akik szembeszálltak 1956-ban a kommunista diktatúrával, majd a 2002-től folytatott szabadságjogi küzdelem résztvevői is a nemzeti ellenállás jogát gyakorolták. Sokukat elítélték, szemüket kilőtték, megkínozták, megalázták őket, és még ma is eljárás alatt állnak közülük néhányan. Ezt az évszázadokig hatályos szabadságjogot taposta sárba a bukott rezsim, amely az ellenállókkal szemben a legbrutálisabb karhatalmi módszerekkel lépett fel. Büszke vagyok rá, hogy nemzeti jogvédőként - számos bajtárssal együtt - ebben az ellenállók melletti küzdelemben részt vehettem. Az ellenállás joga tehát kitörölhetetlen része történelmi alkotmányosságunknak, és bármikor joggal alkalmazható, amikor az osztott, ellenőrzött, korlátozott hatalom történeti alkotmányos elvét megsértik.
És mennyire hiteles és mértékadó a mostani vitában részt sem vevő, a nemzet gyarmatosítását elősegítő, ez ellen küzdő magyarok szabadságjogait megsértő, ellenük erőszakot és megtorlást alkalmazó és most a magát az alkotmányosság védőbástyájának minősítő globalista, kommunista utódpárt véleménye? Körülbelül annyira, mintha egy hóhér a kivégzésre szánt jogaikért emel szót. Lábbal tiporták a nemzetet, de még most is, az általuk olyannyira védett illegitim alkotmányt is az idejük alatt. Keserűen nyugtázhatjuk, nagy szerencséjük van, hogy még egyáltalán van köztük olyan, aki szabadlábon van. Éppen ezért sokkal emelkedettebb a vita nélkülük.
Tisztelt Képviselőtársak! A nemzeti érdekek megtartása és szolgálata szempontjából az alaptörvény a Szent Korona-tanra és a történeti jogfolytonosságra tekintettel az alábbi tételeket kell deklarálja:
Egyértelmű kimondása annak, hogy Magyarország állama folyamatos a történetileg létezett alkotmányos államrendszerekkel, kimondva, hogy a jelen alkotmányos állam elutasítja és elítéli az önkényuralom minden formáját.
Másodszor: a történetileg elítélt alaptörvények sorába illeszthető alaptörvényt ilyen néven kell megjelölni, alkotmányként való nevesítését mellőzni kell. És a jelenkor alkotmányossága és a történeti alkotmány közötti jogfolytonosságot deklarálni kell.
Harmadszor pedig: a közjót és igazságosságot mint államcélt meg kell határozni.
A 67 év óta fennálló illegitim alapú jogrendszerünk legitim, történelmi alkotmányunk sarkalatos törvények közé méltó módon illeszkedő jogrendszerré átalakítására van modell. Az alkotmányosságot 1920-ban úgy állították helyre, hogy a dicstelen 1919-es patkánylázadás által hozott törvényeket érvénytelenítették, de rendelkezéseiket ideiglenesen hatályban tartották, miközben a jogrend helyreállítására vonatkozó szabályok érdekében haladéktalanul intézkedtek.
Ez a törvény tehát az alkotmányos jogfolytonosság zsinórmértéke lehet. Az illegitim időszak jogfosztó törvényeit keletkezésükre visszamenő hatállyal hatályon kívül kell helyezni azzal, hogy az jóhiszeműen, ellenérték fejében szerzett jogokat nem sérthet, ugyanakkor megalapozza az állam kötelezettségét az eredeti állapot helyreállítására, vagy ha az nem lehetséges, akkor reális kártérítésére. Több mint 60 év jogának módszeres és rendszeres felülvizsgálatát úgy kell elvégezni, hogy a jogbiztonság ne rendüljön meg. Ez az igazi kihívás.
Az előttünk fekvő koncepció sem eljárásjogi, sem anyagi jogi szempontból nem alkalmas arra, hogy helyreállítsa a jogfolytonosságot. Eljárásjogi szempontból azért nem, mert a magyar nemzet egészének képviselete jelenleg az elszakítottság miatt akadályoztatva van. Mi vagyunk az egyetlen nemzet, amely önmagával határos, ezért alkotmányozási folyamatban új alkotmány elfogadását ezért is elvi szinten ellenezzük.
A legalapvetőbb tisztázandó kérdés: ki tartozik a nemzethez? Az egész nemzet megadta az alaptörvény meghozatalának jogát. Ennek, a nemzet fogalmának tisztázása elengedhetetlen. A Német Szövetségi Köztársaság országgyűlése 1949-ben is csak alaptörvényt fogadott el, érzékeltetve, hogy alkotmányozni nincs joga egy olyan népnek, amelynek közel fele egy másik államban él.
Szükséges arra is rávilágítani, hogy a jelenlegi államformát egy megszállás alatt álló országban megválasztott Országgyűlés oktrojálta ránk. Az utolsó legitim államforma 1944. március 19-éig az alkotmányos monarchia volt, és a diktatúrák által illegitim módon ránk oktrojált államformát ugyancsak egy diktatúra állampártja éltette tovább 1989-ben. Ez a legitimitás nélküli, a történeti magyar közjogban gyökerekkel nem rendelkező államforma mind a mai napig fennáll. De ez nem marad nyilvánvalóan örökre így.
A koncepció néhány alapvető hibája tehát: nem vállal jogfolytonosságot az évszázados sarkalatos törvényben kimondott alapelvekkel, Magyarországot nem definiálja keresztény államnak, nem rögzíti a szociális jogállam megnevezésével a közjó és igazságosság mint államcél meghatározását, nem garantálja az országnak mint Szent Korona testének szuverenitását, nem biztosítja a Szent Korona őrzését, elidegeníthetetlenségét és megterhelhetetlenségét, nem rögzíti a független monetáris politikát és a nemzetközi politikai befolyástól mentes, kizárólag a nemzeti érdekek védelmének alárendelt Magyar Honvédség státusát. Nem biztosítja az Országgyűlés második kamarájának működését, a bírói hatalomnak a Szent Korona nevében történő gyakorlását és a nép jogát arra, hogy népszavazással kilépjen olyan nemzetközi szerződéses jogviszonyból, amelybe népszavazás útján lépett. Nem védi meg a magyar termőföldet, természeti kincseket és vízkincset. Megengedhetetlen módon korlátozza a nemzeti szuverenitást, az Európai Unió és szervei számára átengedve egyes jogköröket.
A koncepció alapvető rendelkezésének azon kitétele, miszerint Magyarország alkotmányos folytonosságát a Szent Korona fejezi ki, értelmezhetetlen jogi ködösítés, hiszen nem államfolytonosságot kell hogy kifejezzen a Szent Korona, hanem ő maga a jogfolytonosság biztosítéka. Ezért a Jobbik ragaszkodik ahhoz, hogy az alaptörvényben kerüljön megjelenésre, hogy Magyarország szuverenitását és a nemzet egységét a Szent Korona fejezi ki. 2000-ben méltó helyre került a Szent Korona, és most közjogi helyét is el kell nyerje.
Fentiekre tekintettel tehát kérem önöket, kormánypárti képviselőtársaimat és minden képviselőtársamat, hogy ne tagadják meg ezeréves történelmünket, ne rántsák porba a Szent Koronát, ne adjanak okot egy újabb tetemrehívásra. Mindaddig, amíg ezeréves történeti alkotmányunkat vissza nem kapjuk, Thökölyhez, Rákóczihoz, Kossuthhoz és az '56-os Pongrátz Gergelyhez, Wittner Máriához és Murányi Leventéhez hasonlóan szabadságharcosok leszünk. Mert míg a forradalom a jogot zúzza szét, a szabadságharc az elorzott jogot kívánja visszaszerezni. Ha kell, alkotmány-helyreállító szabadságharcát a nemzet ismét meg fogja vívni, mert az igazság szabaddá tesz.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
