A Budaházy-sztori és a Jobbik

Míg a Jobbik olyan emblematikus figurái, mint Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás következetesen „politikai fogoly”-nak, „szabadságharcos”-nak és „hős”-nek nevezik Budaházy Györgyöt, addig a párt más vezéregyéniségei – közöttük Vona Gábor elnök – szemmel láthatóan óvakodnak attól, hogy exponálják magukat a több mint egy éve előzetes letartóztatásban lévő férfi ügyében.

Miközben az egyik újság arról számolt be – amit egyébként józan paraszti ésszel sejteni is lehetett –, hogy tudniillik a tévékben, rádiókban, lapokban nyakra-főre nyilatkozó százhalombattai vállalkozó mellett az ő gépkocsiját „bepoloskázó” titkosszolgálatok is bőségesen készítettek hangfelvételeket a Hunnia Mozgalom ténykedésével kapcsolatos nyomozás során, aközben a hatóságok már nemcsak befejezték a vizsgálatot a jókora érdeklődéssel kísért bűnügyben, de a mintegy 25 ezer oldalnyi nyomozati anyagot is a gyanúsítottak és védőik elé tárták.

Mindez természetesen azt jelenti, hogy akár már az ősz folyamán elkezdődhet a tárgyalás, amely nagyon komoly dilemmát jelenthet az egész történettel, pláne meg annak főszereplőjével, a rendőrök által a Magyarok Nyilai nevű (terror)szervezet első emberének tartott Budaházy Györggyel kapcsolatban eddig is igen ellentmondásosan viselkedő Jobbik számára. Igen, ellentmondásosan, mert míg az önmagát radikális pártként feltüntető politikai erő olyan emblematikus figurái, mint Morvai Krisztina európai parlamenti és Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő következetesen csak koncepciós eljárásról beszélnek, a 41 éves Budaházyt „politikai fogoly”-nak, „szabadságharcos”-nak, illetve „hős”-nek nevezve (mint tették azt néhány napja is, amikor egy Budaházyról készült dokumentumfilmet ajánlottak a közönség figyelmébe), addig a Jobbik más vezéregyéniségei – közöttük nem utolsó sorban Vona Gábor pártelnök –szemmel láthatóan rendkívül óvakodnak attól, hogy exponálják magukat a már több mint egy éve előzetes letartóztatásban ülő Budaházy ügyében, az pedig nyilvánvalóan az eszükbe sem jut, hogy a kiszabadulásáért olyan demonstrációkat szervezzenek, mint Morvaiék. Amely óvatosság szerintem nagyon is indokolt, mert bár lehet Budaházyt az MSZP- és/vagy a Fidesz-hatalom áldozatának, ártatlanul megurcolt és börtönbe vetett hazafinak látni és láttatni, ettől a tény tény marad: még a Jobbik elkötelezett hívei közül sem mindenki gondolja úgy, hogy a pártnak feltétel nélkül ki kellene állnia egy olyan személy mellett, akit példátlanul súlyos bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak.

Budaházy esetében viszont ez a helyzet, hiszen a lehetséges vádpontok között terrorszervezet létrehozása és irányítása, két rendbeli emberölés előkészülete, valamint robbantásos merényletek előkészítése, illetve elkövetése szerepel, amely bűntettekért külön-külön is igen sok évi börtön szabadható ki, együttesen pedig akár életfogytig tartó szabadságvesztést is érhetnek. És ha majdan a bíróság Budaházyt és társait esetleg bűnösnek mondja ki a terhükre rótt cselekményben, az a Vona Gábor által vezetett csapatra nézve is nagyon komoly következményekkel járhat, már amennyiben akár a hatóságok, akár az imént említett Jobbik-szimpatizánsok túl szoros kapcsolatot vélnek felfedezni a Budaházy fémjelezte szervezetek és a párt között.

Bizonyos – meglehetősen szűk – körben persze, lehet népszerű az a „misszió”, amit a Gaudi-Nagy–Morvai-duó vállalt és vállal, de nekem az a meggyőződésem, hogy az emberek többségét inkább riasztja, amikor valakik az erőszaknak menlevelet adnak. És ha innen nézem a dolgokat, meg kell állapítanom, hogy Vona koránt sincs könnyű helyzetben, amikor Budaházyról van szó, hiszen úgy kellene megőrizni (sőt, növelni) a pártja népszerűségét, hogy közben nem kerül konfliktusba a Morvaiék képviselte irányvonallal. Amely dilemmát eddig elég ügyesen megoldott, ám ahogy a történet közeledik a végkifejlet felé, a lavírozás egyre nehezebbé válik.

Stanga István - beol.hu