Gaudi-Nagy Tamás kommentárja a tegnapi, 2006 őszén megkínzott áldozat ügyében vádolt rendőröket felmentő ítéletről (Videóval frissítve!)

Már elve az megdöbbentő, hogy egy ilyen ítélethozatalra került sor, ráadásul a vádirat elkészítését követő 2 és fél évvel, a tragikus esemény után közel 4 évvel.

Az ügy sértettje, Attila egy békés, bejelentett rendezvény után élettársával tartott hazafelé a budapesti Rákóczi úton 2006. szeptember 19-én éjfél körül, amikor az őszödi hazugságbeszéd miatt felbőszült tüntetők ellen utcára kivezényelt, az MTV székházostrom elvesztése miatt felajzott és bosszúvágytól fűtött rendőri erők sorfalába ütköztek.

Annak ellenére, hogy Attila semmilyen tevőleges ellenállást, vagy provokatív magatartást nem tanúsított (csupán a közelben található lakásához való jutás lehetősége felől érdeklődött), a helyszínen intézkedő rohamosztagosok felszólítás nélkül rátámadtak, a földre teperték, majd tonfával és rúgásokkal brutálisan bántalmazták, amelynek következtében – a számos felületi zúzódás és sérülés mellett – bordatörést szenvedett.

A sértettet ügyvédként képviseltem ebben a bírósági eljárásban (az MTI-nek ez nem volt hírértékű), csakúgy mint számos más károsultat és koncepciós eljárásban meghurcoltat, akik szintén a 2006 őszi rendőrterror áldozatai lettek.

Tagja és alelnöke vagyok egyúttal a Jobbik országgyűlési képviselőjeként a 2002 és 2010 közötti időszakban, de különösen 2006 őszén az állami szervek által elkövetett alapjogsértéseket kivizsgáló országgyűlési albizottságnak (a munkában - Morvai Krisztina jogvédő, EP képviselő is aktívan részt vesz), ahol már hetek óta zajlanak a rengeteg meglepő részletre fényt derítő meghallgatások.

A következő meghallgatásra szeptember 17-én, az őszödi hazugságbeszéd kiszivárogtatásának 4. évfordulóján kerül sor: Bene László akkori országos rendőrfőkapitány és Such György volt rádió elnök kerültek ismételt idézésre, több más személy (két rendőrtiszt és egy kilőtt szemű áldozat) mellett.

A rendőröktől elszenvedett verés miatt szinte eszméletét vesztett sérültet a helyszínre érkező mentősök kiszabadították a készenléti rendőrök kezei közül, de őt sürgősségi ellátását követően a rendőrök kiráncigálták a mentőből. Ezután a sértettet az ismeretlen rendőr tettesek járőrkocsiba tuszkolták (ennek során további sérülést szenvedett), majd a VIII. Kerületi Rendőrkapitányságra szállították, ahol az udvaron több sorstársával együtt ismételten kegyetlen bántalmazásnak vetették alá és ott közel 4 órán át orvosi ellátást sem kapott, bár tudtak a bordatöréséről.

Az ítélet ellenében megállapítható álláspontom szerint, hogy a büntetőeljárás során foganatosított sértetti és tanúmeghallgatások (két tanú egyértelműen beazonosította a vádlottakat) kétséget kizáró módon alátámasztották, hogy a vádlottak hosszú perceken át megütötték, pofozták, rugdosták a már súlyosan sérült áldozatukat, annak mellkasára térdelve illetve meztelen lábfejét taposva órákon keresztül kínozták, emberi méltóságában megalázták. Az ügyben az áldozat bántalmazását végignéző sorstársai tettek feljelentést, hogy tanúvallomásukkal hozzájáruljanak az igazság feltárásához. Attila a rendőröket határozottan felismerte a nyomozás során és ma is határozottan emlékszik arcukra, mert mint mondta soha nem felejti el bántalmazóinak ábrázatát. A vádlottak és meghallgatott rendőr tanúk ismét fedezték egymást, falaztak és több esetben egyértelműen hazudtak a bíróság előtt. A fogdaudvaron előállítottakat őrző rendőrök közül volt aki azt mondta: mindenki ülhetett, ezzel szemben a tárgyaláson jelen levő öt volt előállított (köztük az MTI egyik tudosítója) egybehangzóan állította: mindenkinek térdelni kellett a falnak fordulva műanyag gyorskötözővel hátrabilincselt kézzel, aki erre képtelen volt azt megverték, megrugdosták, falhoz lökték. Sértett a súlyos sérülése miatt nem tudta teljesíteni a kínzást megvalósító parancsot és orvosi ellátást követelt, ezért támadtak rá különön kegyetlenséggel a rendőrök. Az egykori előállítottak azt is cáfolták, hogy őket kérésre folyamatosan vitték volna ki vécére, ezzel szemben azt mondták nekik csináljanak maguk alá. Kijelentették: a rendőrök állításával ellentétben - bár kértek - vizet sem kaptak órákon át.

Orvosi ellátásra közel 20 előállított szorult ennek ellenére azt számukra csak hosszú órák elteltével biztosították, ezért az őrzésüket ellátó rendőrök megalapozottan gyanúsíthatóak a Btk. 172. § (1) és (3) bekezdéseibe ütköző segítségnyújtás elmulasztása bűntett elkövetésével. Többször kértem a tárgyaláson a bíróságot és az ügyészséget, hogy a nyilvánvaló bűncselekmény miatt haladéktalanul tegyenek feljelentést a rendőrökkel szemben, erre eddig tudomásom szerint nem került sor.

Az ítélet szomorúan példázza, hogy a 2006 őszi tömeges rendőri brutalitás felelőseinek számonkéréséhez alapvető szemléletváltásra van szükség az ügyészségek és bíróságok részéről, és egyúttal elementáris erővel veti fel az igényt az elmaradhatatlan igazságtétel és elszámoltatás iránt a 2002 és 2010 közötti időszakban az állami szervek, a karhatalmi erők által elkövetett törvénytelenségek elkövetőinek felelősségre-vonása érdekében.

A jogvédők és áldozatok erőfeszítései ellenére a több száz bűncselekmény miatt eddig csupán néhány kisrendőrt ítéltek el - csak egyet letöltendő börtönbüntetésre -, a vérengzésekért felelős rendőrparancsnokok és politikusok még szabadlábon vannak (sőt utóbbiak még arcátlan módon üzengetnek az eseményeket vizsgáló parlamenti albizottságnak és távollétükkel tüntetnek), a véres akciókat végrehajtó rendőri állomány, a 2006 szeptember 19-ét követően futószalagon 150 embert jogtalanul előzetes letartóztatásba helyező és számos koncepciós pert elítélésig végigfolytató bírók, a rendőrterror miatti felelősségre vonás érdekében mindent el nem követő, a jogtalan előzetesére indítványt tevő, illetve koncepciós perekben vádat képviselő ügyészek, az előzetesbe helyezett tüntetőket sanyargató fegyőrök pedig mai napig is helyükön vannak.

Amíg a 2006 őszi megtorlásokért felelősöket el nem számoltatják és felelősségre nem vonják, nem lehet érdemi változásról beszélni. Szégyenletes, hogy a testileg-lelkileg szinte megrokkant sértettnek a kegyetlen bántalmazás miatt eddig csupán 400 ezer forint kártérítést fizettek a rendőri szervek. Örömteli ugyanakkor, hogy a nemzeti jogvédők és a Jobbik által is szorgalmazott jóvátételről az Országgyűlés után nemrég a Kormány is határozott, ennek megfelelően az ilyen és ehhez hasonló sorsú károsultakat az állam saját vállalása szerint idén október 23-ig kártalanítja.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédei korábban már számos 2006 őszi károsultnak csikartak ki kártérítést joggyakorlatot döntően befolyásoló jogerős ítéletek és egyezségkötés útján, illetve több tucat, megtorlások során büntető- és szabálysértési eljárás alá vont civil védelmét látták el sikeresen.

Budapest, 2010. szeptember 11.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás

országgyűlési képviselő, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője (www.njsz.hu)