Áldott húsvétot kíván minden magyarnak a Jobbik

Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.” Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. (János evangéliuma 20, 12-14.)

Megszólító ez a húsvéti történet, mert magában hordozza Nagypéntek gyászát is. Mária Magdolna sír és gyászol, de szinte észrevehetetlenül ott áll mellette Krisztus. Egyben Igénk bizonyságot tesz afelől, hogy a gyászban, a kétely és üresség érzései között is ott van velünk a Feltámadott. A könnyek letörlését a boldog felismerés követi: Krisztus feltámadott! Ez, ami a gond és aggódás érzését háttérbe szoríthatja, és elfeledteti! Ha legyőzte az én vétkeim súlyát, ha diadalt aratott a halál fölött, akkor általa – de csakis általa – minden sikerülhet!

Sok fájdalmat és ürességet éltünk át ez elmúlt esztendőkben. De azzal a bizonyossággal, hogy Isten minden helyzetben ott állt mellettünk. Abban bízva, hogy a nagypénteki sírás szinte már magában hordozza az előretekintést a boldog Feltámadásra. Krisztus, ha őszintén Őt szolgáljuk és követjük, lelkiekben odalép hozzánk és megszólít. Sőt kérdőre von, ha kell. Az üresség Isten jelenlétében megszűnik, feloldódik a húsvéti örömben.

Adja az Úr, hogy mostani ünnepünk során tudjunk egy kicsit magunkkal, családunkkal és hitünkkel foglalkozni, hogy a sok viszontagság közt az örömre tudjunk előretekinteni. Tudjuk, miért tesszük, amit kell, s ettől semmi és senki sem tántorít el minket. Halljuk meg az örömhírt: Krisztus feltámadt, és mi is feltámadunk! Ámen.

Jobbik Magyarországért Mozgalom